Amerikai katonai mesterséges holdak adatait is átvizsgálják, hogy valamit megtudjanak az Air France hétfőn szerencsétlenül járt Rio de Janeiro-Párizs járatának sorsáról.
A tragikus balesetben az Airbus A330 típusú repülőgép fedélzetén levő 228 ember – köztük négy magyar – tűnt el. Sorsukról jelenleg semmi biztosat nem tudnak. A legújabb keddi hírek szerint brazil katonai repülőgépek az Atlanti-óceánban, a partoktól 650 km-re roncsdarabokat véltek felfedezni a vízen. A kutatást a viharos időjárás nehezítette.
Az Air France 447. számú járata június elsején, hétfőn indult Rio de Janeiróból Párizs felé (magyar idő szerint 0:03-kor). Utolsó automatikus rádióüzenetei elektromos problémákat és nyomáscsökkenést jeleztek, magyar idő szerint hétfőn 4:15-kor. Ekkor tehát már négy órája volt úton a gép, heves zivatarzónába kerülve az óceán fölött. A repülőgép a felszállás után 3 és fél órával már kikerült a dél-amerikai radarok hatóköréből, így – az ilyen útvonalakon szokásos módon – csak rádiós úton kaphattak róla helyzetjelentést a légiirányítók.
Már hétfőn közölték, hogy a francia kormány amerikai műholdas segítséget is kért a gép sorsának kiderítéséhez. De melyek azok a műholdak, amelyek esetleg információval szolgálhatnak? Elsősorban az amerikai légierő DSP (Defense Support Program) holdjairól van szó, amelyeknek elsődleges feladata a szárazföldi és tengeri rakétaindítások figyelése és ellenséges támadás esetén a haderő azonnali riasztása. Az Atlanti-óceán térségét két vagy három DSP műhold tartja szemmel geostacionárius (az Egyenlítő felett 36 ezer km-es magasságban húzódó) pályáról. Ezek infravörös tartományban érzékeny távcsöveket és detektorokat használnak, ami lehetővé teszi az intenzív hősugárzás észlelését. Amennyiben az Airbus kigyulladt volna, annak a június 1-jén gyűjtött adatokban nyoma lehet.
Egy DSP műhold és a rászerelt infravörös teleszkóp a földi szerelőcsarnokban. (Kép: Northrop Grumman)
A megfigyelések alapján pontosítani lehetne a gép lezuhanásának helyét, és a szakértők talán több információt nyerhetnének a baleset körülményeinek vizsgálatához. A DSP műholdakkal nem csak a rakétaindításokat, de más, jelentős hőképződéssel járó eseményeket is ki lehet mutatni. Ilyenek a villámlások, a légkörben felizzó nagyobb meteorok, az utánégetőt használó, vagy adott esetben a kigyulladt repülőgépek.
Másik három amerikai katonai műholdas rendszer adatait is elemzik, hátha valami hasznukat látják a kutatás során. Ezek egyike az újabb SBIRS (Space Based Infrared System), egy ugyancsak infravörös tartományban dolgozó detektorrendszer. E műszerek elnyúlt elliptikus pályákon keringő NRO műholdakra vannak szerelve. Nem pásztázzák a célterületüket, hanem folyamatosan egy irányba „néznek”. Mivel a teljes földfelszín lefedettségét még nem érte el a kiépülőben levő rendszer, ezért egyelőre az sem biztos, hogy a feltételezett baleset helye valamelyik detektor látómezejébe esett-e.
A Lacrosse képalkotó radarberendezéseket az Atlanti-óceánon úszó esetleges roncsok felkutatásában használhatnák. Az elektronikus felderítést végző amerikai műholdak hálózata pedig elcsíphetett még valamilyen, eddig ismeretlen rádióüzenetet a bajba került A330-asról. Egyelőre azonban még semmilyen információ nem látott napvilágot arról, hogy a műholdas adatokból bármit is megtudtak volna. Sajnos nagy az esélye, hogy pontosan soha nem jönnek rá, milyen események sorozata vezetett a gép és utasai elvesztéséhez...
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Amerikai katonai műhold Delta-4 nehézrakétával
A világűr militarizálása
Amerikai katonai műholdak adatait használnák az Airbus balesetének vizsgálatához (Spaceflight Now)
Műholdradar-interferometriás mérésekből megállapítható, hogy mennyivel mozdult el a földfelszín a rengést követően.
