Évtizedekig keringhetnek a Föld körül a februárban felrobbant amerikai műhold kisebb-nagyobb darabjai.
A DMSP-F13 jelzésű katonai meteorológiai műhold idén február 3-án járt szerencsétlenül. A vizsgálati eredmények szerint a kb. 800 km magas, a pólusok felett húzódó pályán működő, még 1995-ben indított űreszköz vesztét egy nikkel-kadmium akkumulátor felrobbanása okozta. Erre utalt, hogy a földi irányítók az esemény előtt a műhold energia-ellátó rendszerében hirtelen hőmérséklet-emelkedést tapasztaltak.
A kiszolgált műholdak kezelésére vonatkozó, a nemzetközi űrügynökségek által követett eljárás, hogy aktív élettartamuk végén a fedélzeti elektromos rendszereket lekapcsolják, az esetlegesen megmaradó hajtóanyagot és nyomás alatt levő gázt kieresztik – épp azért, hogy az esetleges robbanásos eseményeket megelőzzék. A szóban forgó DMSP-F13 azonban, bár öreg volt már, de még működőképes. Ezért a fenti óvintézkedéseket még nem tették meg ennél a műholdnál.
A februári robbanás akár száz olyan nagyobb törmelékdarabot eredményezhetett, amelyek mozgását földi radarokkal követni tudják. Ezen túl a becslések szerint akár 50 ezer apró (1 mm-esnél nagyobb) részecske is keletkezett. Ez utóbbiak sem veszélytelenek. Ha eltalálnak egy másik, működő űreszközt, a nagy sebesség miatt jelentős kárt képesek okozni benne. A földmegfigyelő műholdak számára előszeretettel használt pályamagasság ebből a szempontból szerencsétlen, mert a szakértői számítások szerint hosszú évtizedekbe kerül, mire az űrszemétdarabok elég alacsonyra jutnak ahhoz, hogy megsemmisüljenek a földi légkörben.
A DMSP-F13 szimulált törmelékfelhője a Föld körül. Az űrszemétdarabokat jelképező „pillanatfelvételen” a pontok természetesen nem méretarányosak, az ábrázolás kedvéért látszanak ilyen aránytalanul nagynak. (Kép: University of Southampton)
A robbanás következtében egyes darabok több száz kilométerrel magasabb, illetve alacsonyabb pályákra jutottak. A baleset utáni hetekben gyorsan megvizsgálták, mely működő műholdakra jelenti a legnagyobb veszélyt a váratlan törmelékfelhő. A jó hír az volt, hogy a nagy darabokkal való közvetlen ütközési kockázat mérsékelt. Az Európai Űrügynökség (ESA) földmegfigyelő holdjai például valamivel kisebb felszín feletti magasságban repülnek. A legfrissebb, új módszerrel, a kis darabok hatásának figyelembe vételével végzett számítások alapján nem ennyire rózsás a kép. A tíz leginkább érintett műhold főleg amerikai és orosz üzemeltetésű. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Robbanó műhold
Évtizedekig pályán maradnak a DMSP-F13 törmelékdarabjai (Spaceflight Now)
A cseljabinszki meteorit óta Oroszország is egyre nagyobb erőkkel keresi a földközeli égitesteket. Közepes távcsövek meglévő hálózata mellé egy újabb, nagyobb műszer is készül.
