Április 2-án, magyar idő szerint kora hajnalban megsemmisült a sűrű légkörben a Tienkung-1 kínai űrállomásmodul.
A híradások szerint végül a Csendes-óceán déli része fölött lépett a légkörbe a már egy ideje irányítatlanul keringő, 8 tonna körüli tömegű modul. Ha voltak is olyan alkatrészei, amelyek túlélték a zuhanást, azok már az óceán fenekén pihennek. (Bár olvashatók voltak olyan hírek is, amelyek kicsit „arrébb”, a dél-amerikai kontinens túloldalára, az Atlanti-óceán fölé tették az eseményt.)
Ahogyan tegnap megírtuk, lényegében lehetetlen pontosan előre jelezni, hogy egy egyre alacsonyabb pályán keringő, a felsőlégkörben fékeződő űreszközt mikor és hol fogja elérni a végzete. A felsőlégkör sűrűsége változó, az űreszköz térbeli helyzete a repülés közben megjósolhatatlan, így a rá ható közegellenállás mértéke is csak becsülhető. Minél közelebbi a várható esemény, természetesen annál pontosabb jóslatokat lehet tenni a Földről végzett radaros és távcsöves megfigyelések, illetve esetenként más műholdakról végzett mérések alapján. De ha csak 2 órás hibahatárral tudják megmondani, hol fog belépni az űreszköz a légkörbe – ami a gyakorlatban igen pontos előrejelzésnek számít –, az igazából semmi kézzelfoghatót nem jelent a leesés helyét illetően. Ennyi idő leforgása alatt ugyanis a megsemmisülés előtt álló, Föld körül keringő tárgy pályája mentén teljesen megkerüli az egész bolygót.
A Föld felszínét mindenesetre túlnyomó részt óceánok borítják, és a szárazföldek területe is többnyire lakatlan. Így nagyon kicsi az esélye annak, hogy emberekben kárt tegyenek a lezuhanó űreszközök esetleg a felszínig is elérő darabjai. Erre az űrkorszak több mint hat évtizede alatt nem is volt példa.
Épp amiatt, mert a légkörbe lépés valószínűleg lakatlan terület fölött történik, és a helyet lehetetlen pontosan előre jelezni, felmerül a kérdés: honnan lehetett akkor végül tudni a Tienkung-1 (Tiangong-1) megsemmisülésének helyszínét? A Space.com űrkutatási hírportál kérdésére Jonathan McDowell (Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics), a téma neves szakértője elmondta, hogy szerinte az Egyesült Államok hadseregének keretében, azon belül is az USA Stratégiai Parancsnoksága (U.S. Strategic Command, USSTRATCOM) részeként működő Joint Force Space Component Command (JFSCC) azért volt olyan jól informált, mert műholdas megfigyelési adatokat is használt. Méghozzá olyan műholdakét, amelyeknek az elsődleges feladata az ellenséges rakétaindítások megfigyelése és jelzése. Ezek az infravörös tartományban működnek (SBIRS, Space-Based Infrared System), a rakétaindítással járó intenzív hősugárzást képesek detektálni. Ugyanakkor érzékenységük lehetővé teszi akár erdőtüzek észlelést is. Egy olyan nagy test, mint a Tienkung-1 légkörbe lépését és felizzását biztosan meg tudták tehát figyelni.
Fantáziakép egy SBIRS GEO műholdról, amely geostacionárius pályáról folyamatosan pásztázza a Föld feléje eső féltekéjét, esetleges infravörös felvillanásokat figyelve. (Kép: Lockheed Martin)
McDowell számára a meglepőbb az volt, hogy maguk a kínaiak is viszonylag pontosan be tudták határolni, hol lépett a légkörbe az űrállomásmoduljuk, pedig az esemény a déli féltekén, a földi telepítésű megfigyelőhálózatuk látókörén kívül történt. Szerinte ez arra utal, hogy a kínaiak első saját katonai rakétaindítás-figyelő műholdja, amelynek működési elve hasonló az amerikai SBIRS holdjaiéhoz, mostanra már üzembe állt. Ez a műhold feltehetően tavaly év elején indult.
Mi várható legközelebb? – tette fel a kérdést a Space.com egy másik cikkében. Kisebb műholdak, elhasznált rakétafokozatok nap mint nap visszatérnek a légkörbe és megsemmisülnek, ritkán váltanak ki különösebb érdeklődést. McDowell szerint a következő nagyobb űreszköz, amelyből egyes darabok akár túl is élhetik a légkörbe lépést, a 2,7 tonnás Rossi X-ray Timing Explorer (RXTE) lesz. A NASA sikeres röntgencsillagászati műholdja 1995-ben indult, 2012-ben fejezte be működését. Az elmúlt hat év során egyre alacsonyabb és alacsonyabb pályára került, mígnem április közepe táján beléphet a sűrű légkörbe – az előrejelzések persze még bizonytalanok... Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Tienkung-1: vége
Tienkung-1: április előtt vége
Az űrszemétről
SBIRS GEO-4
Újfajta amerikai fegyverzet-ellenőrző műhold indult
Kísérleti távközlési hold indult Kínából
Egy röntgencsillagászati műhold vége
A Csendes-óceán fölött esett le a Tienkung-1 (Vandenberg Légitámaszpont)
Hogy tudták pontosan megmondani a Tienkung-1 visszatérési helyét? (Space.com)
Mi lesz a következő nagy leeső űreszköz a Tienkung-1 után? (Space.com)
A felfedezett kisbolygók (és még azoknál is kisebb testek) száma örvendetesen gyarapszik. Még jobb hír, hogy belátható időn belül egyik sem veszélyeztet bennünket.
