Kína navigációt segítő műholdat állított pályára

Kínában sikeresen elindították és pályára állították az ország navigációs és helymeghatározási rendszerének harmadik műholdját.

Az első generációs Beidou-rendszer harmadik műholdját egy Hosszú Menetelés 3-A típusú hordozórakétával indították a délnyugat-kínai Szecsuán tartományban lévő Kszicsángi űrközpontból. A műhold húsz perc elteltével sikeresen levált a hordozórakétáról. A Spaceflightnow.com és a Spacedaily.com jelentése szerint ez volt a Hosszú Menetelés sorozatba tartozó hordozórakéták 80. eredményes startja, és egyben a 28. egymást követő sikeres felbocsátás 1996 októbere óta.

A kínai fejlesztésű és gyártású műholdas helymeghatározó rendszer első két műholdját 2000. október 31-én és december 21-én indították, azóta mindkét űreszköz jól működik. A helymeghatározó-rendszer segítségével mód van akár álló, akár mozgó objektumok pontos földrajzi helyzetének meghatározására bármilyen időjárási körülmények között. A rendszer forgalomirányítási feladatok ellátása mellett számos üzleti alapú szolgáltatást is lehetővé tesz, egyebek között a közlekedési ágazatban, a meteorológiában, a kőolajtermelésben, erdőtüzek megelőzésében, természeti katasztrófák előrejelzésében, a telekommunikációban és a közbiztonságban.

Kína a hatvanas évek végén kezdte el igen ambiciózus űrprogramját, amelynek 1992 óta bevallott célja, hogy az űriparágban megfossza vezető szerepétől az Egyesült Államokat. Az ázsiai országban azt tervezik, hogy az idei év második felében felküldik a világűrbe az első, ember vezette kínai űrhajót.

Eddig a hivatalos közlemény. A kérdés már csak az, hogy ezeknek a műholdaknak mi a feladata egészen pontosan? Nyilvánvaló, hogy nem vethetők össze az amerikai GPS műholdakkal, melyekből 28 kering a Föld körül, 20 000 km magas, és 50-55 fok hajlásszögű pályákon. Ezekből egyszerre 4-12 is látható, és segítségükkel a helymeghatározás pontossága néhány méter. A most felbocsájtott kínai műhold azonban egy sorozat harmadik tagja, ezek a holdak geostacionárius pályán (tehát 36 000 km magasan, a Föld tengelykörüli forgásához kötötten) keringenek, a pálya hajlásszöge 0 fok (azaz az Egyenlítő skjában van).

Az astronautix.com szerint az az ötlet, hogy mindössze két geostacionárius műholddal határozzák meg például egy kamion, vagy hajó koordinátáját, 1983-ban merült fel, amikor Csen Fangjun javaslatot tett a Twinsat műholdas navigációs rendszerre. Az elképzelést 1989-ben ellenőrizték, amikor két már pályán lévő távközlési műholddal, a DFH-2 (ábránkon) és a DFH-2A-val sikerült az elvet ellenőrizni. Ennek eredményeként 1993-ban hivatalosan is megindulhatott a Beidou program, mely két működő és két pályán lévő tartalék holdat fog tartalmazni. (Most ez utóbbi kettő hold közül került pályára az első.)

A Beidou műholdak három tengelyre stabilizáltak és induló- tömegük 2200 kg (ennek éppen a fele a hajtóanyag), - és a korábbi DFH-3 távközlési műhold (képünkön) alapjaira épültek. A Beidou-1A 2000 októberében, a Beidou-1B pedig 2000 decemberében került pályára. Az előbbit a 140 fok keleti, míg az utóbbit a 80 fok keleti geostacionárius pozícióban rögzítették. A most indított harmadik példánynak hivatalos sorszáma még nincs, és tervezett pozíciójáról sem kaptunk információt.

Mielőtt azonban bárki azt gondolná, hogy a kínaiak valami forradalmian új dolgot találtak ki, leszögeznénk, hogy ilyen rendszerek Észak-Amerika és Európa felett egyaránt jó évtizede működnek. Az amerikai Qualcomm és az európai EutelTracs rendszerek egyaránt két geostacionárius távközlési műholddal biztosítanak
- kétirányú adatátvitelt kamionok és diszpécserközpontjaik között, miközben
- ún. két-utas távolságméréssel meghatározzák a jármű és a műhold közötti távolságot, amit szintén elküldhetnek a központba.

S, hogy ezek a rendszerek kiszorítják-e a hazánkban is igen népszerű amerikai GPS-t? Aligha! A Beidou, EutelTracs és hasonló rendszerek először is csak néhány száz méteres helymeghatározásra képesek, míg a GPS rendszerek néhány tízméteresre, sőt bizonyos kiegészítő rendszerekkel (differenciális GPS technika) akár méteres, vagy centiméteres pontosságot is nyújthatnak. A "Beidou-szerű rendszerek" további problémája, hogy a járműből mindkét geostacionárius műholdat "látni" kell, és ehhez csak ez a két hold áll rendelkezésre. Ezzel szemben, a GPS esetében a kétdimenziós meghatározáshoz ugyan három műhold kell, de azokból jóval több van - így sűrűbben beépített területen, vagy erdőben is alkalmazhatók.