Az ázsiai ország napjainkig már jóval több mint félszáz saját épitésű műholdat állitott sikeresen pályára. Ezek között van többek között másfél tucat visszatérő foto-műhold, egy tucat távközlési-, és ugyanennyi tudományos-műhold, valamint a négy (eddig csak automatikusan repült) űrhajó.
Rakéták
Szolgálatba állásuk szerint a rakéták a CZ-3 (1984), -3A (1994), -3B (1997) és –3C (részben fejlesztés alatt, jobbra) jelzést kapták.
A felsorolásból csak két rakéta maradt ki, - a jelenleg fejlesztés alatt álló CZ-2E, és a CZ-2F. Ezekkel azonban majd sorozatunk egy későbbi részében foglalkozunk, az emberes űrprogram kapcsán.
Űrközpontok
Napjainkban Kina három inditóhelyet üzemeltet. Ezek a Csiucsüán (É40,6-K99,9), a Kszicsáng (É28,25-K102), és a Taidzsuán (É37,5-K112,6) bázisok.
Jogi közlemény: A fenti cikk tartalma részben, vagy egészben szabadon és ingyenesen felhasználható, amennyiben az utánközlést végző személy, szerkesztőség, illetve kiadó az anyagban forrásként egyértelműen megnevezi honlapunkat. Ennek módja: “Forrás:”, illetve “további részletek:”,
Szíves megértésüket köszönjük! Kapcsolódó cikkek:
Sokáig viszonylag kevés információ volt arról, hogy milyen rakéta is végezte az első kinai műholdinditást, ma már azonban elég sokat tudunk erről. Ez a rakéta a CZ-1 (Csáng Zeng, vagy „Hosszú menetlés”, angolul még LM – Long March) volt. A CZ-1 egy háromfokozatú, 81 tonna indulótömegű rakéta volt, melynek első és második fokozata folyékony, mig utolsó fokozata szilárd hajtóanyaggal működött. A mintegy 30 méter magas, és 2,2 m legnagyobb átmérőjű rakétával maximum 300 kg-os berendezést lehetett alacsony Földkörüli pályára juttatni. Összesen két sikeres CZ-1 startról tudunk, a már emlitett 1970-es elsőt szinte pontosan egy évvel követte a második, amikoris az SJ-1 műhold került pályára.
A CZ-1 bázisán alakitották ki a visszatérő (katonai felderitő) műholdak inditásához használt FB-1-et (Feng Bao, azaz Vihar), mely azonban már egy jóval erősebb szerkezet volt. A 32,6 méter magas, 3,35 méter legnagyobb átmérőjű rakéta (balra), két folyékony hajtóanyagú fokozatot használt, tömege 192 tonna volt, és 1200 kg-os műholdat tudott alacsony Föld körüli pályára állitani. Viszonylag rövid használatának (1973-1981) egyik valószinű oka, hogy (feltételezések szerint) nyolc inditásából négy végződött kudarccal. Az FB-1 leállitása után már valamennyi kinai rakéta a CZ elnevezést kapta.
A CZ-1, és az FB-1 felváltására tervezték, és használták a CZ-2 sorozat rakétáit (jobbra). A sorozat első tagja az 1974-78 között használt CZ-2 volt. Ez a kétfokozatú, folyékony hajtóanyagú, 31,2 méter magas, 191 tonna start-tömegű rakéta műszaki paramétereit tekintve közel állt a hatvanas évek amerikai Titan-II rakétájához. A CZ-2-vel kb. két tonnás berendezéseket lehetett 200 km-es körpályára állitani. A sorozat következő tagja a CZ-2C volt, mely 1982 óta áll szolgálatban, s bár külsőleg szinte teljesen megegyezik az előző tipussal, mégis már 2,4 tonnás szerkezetek alacsony pályára inditását képes elvégezni. A sort a CZ-2D folytatja, mely 1992-ben állt szolgálatba, közel 40 méter magas, és alacsony pályára kb. 3 tonnát juttathat. A CZ-2 sorozat emlitett rakétáival szinte kizárólag az FSW visszatérő (katonai foto-felderítő) holdakat inditották, - nagyjából évenként. A CZ-2 sorozatnak volt még egy „vadhajtása”, a CZ-2C/SD, melynél egy harmadik szilárd fokozatot is használtak, s ezzel gyakorlatilag csak az amerikai Iridium távközlési holdakat inditották (és inditják) 1997 óta, kettesével, nagy hajlásszögű pályákra.
A hordozórakéták harmadik nagy generációja a CZ-3 nevet viseli (fent). Ezeket a rakétákat gyakorlatilag csak a geostacionárius műholdak inditására használják.
Mindegyik rakéta három folyékony hajtóanyagú fokozatot használ, de a B, és a C esetében ez még kiegészül négy, illetve kettő, kisméretű, a startnál az első fokozattal egyidejűleg gyújtó, szilárd hajtóanyagú gyorsitórakétával. A rakéták magassága 44, 52, 55, 55 méter, s a velük geostacionárius átmeneti pályára állitható eszközök tömege 1400, 2500, 5000, és 3700 kg. Ezek a rakéták végezték a kinai geostacionárius távközlési és meteorológiai műholdak inditását éppúgy, mint a megrendelés alapján hasonló pályára induló, külföldi holdak felbocsájtását.
Szólnunk kell még a CZ-4 sorozatról (balra), mely a napszinkron pálya elérésére alkalmas. Ennek a három (folyékony) fokozatú rakétának jelenleg két tagja ismert. A CZ-4A 41,9 méter magas, induló tömege 250 tonna, napszinkron pályára kb. 1650 kg tömegű eszközt juttathat. Eddig kétszer használták. 1988-ban az FJ-1A napszinkron meteorológiai hold került sikeresen pályára, majd 1990-ben szintén ilyen rakétával inditották az FJ-1B napszinkron meteorológiai holdat, és két DQ holdat a felsőlégkör vizsgálatára. A CZ-4B rakéta első repülésére, fedélzetén az FJ-1C-vel, és az SJ-5-tel, a kilencvenes évek végén került sor. Ez a rakéta elődjénél 3 méterrel magasabb, 5 tonnával nehezebb, és 2800 kg-os holdakat indithat napszinkron pályára.
A Csiucsüán volt az ország első űrközpontja. Innen inditják az összes visszatérő műholdat, és a tudományos célú holdak egy részét. Az embert szállitó űrhajók hordozórakétái is innen indulnak. Annak startasztala, és szerelőcsarnoka is itt épül. A Kszicsáng űrközpontból állitják pályára a geostacionárius műholdakat, mig Taidzsuán-t a kinaiak a napszinkron pályán keringő műholdak inditására használják. Az űrközpontok fontos infrastrukturáját képezik a különféle irányitó és követő központok. Ezek közül a két legjelentősebb a peking környéki Űrrepülési Irányitóközpont, illetve a Ksziánban található Műhold-irányitó Központ. Az előbbi feladata a hordozórakéták pályára irányitása, a műholdak leválasztásának felügyelete, illetve a visszahulló darabok nyomonkövetése. Az utóbbi központból működtetik a már pályán lévő mesterséges holdakat. Munkája során mindkét központ felhasználja a Kinában, illetve a Csendes-Óceán déli részén (Kiribati Köztársaság) lévő követő-, és kommunikációs-állomásokat, illetve a tengereken hajózó, hasonló feladatú hajókat. Követőhajóból Kina már több éve üzemeltet négyet (alul). Ezek a távközlési „lyukakat” töltik ki az óceánokon hajózva.
majd ezt követően: “ŰRVILÁG hírportál”, vagy “www.urvilag.hu”, esetleg “urvilag.hu”
KÍNA ŰRPROGRAMJA (2. rész): A korai évek
KÍNA ŰRPROGRAMJA (1. rész): Startra kész az első űrhajós
1999 júniusának elején a kínai Internet hálózatokon hihetetlen gyorsasággal elterjedt két fotó egy rakétáról, mely az akkori képaláírások szerint a fejlesztés alatt álló első kínai személyzetes űrhajót vinné Föld körüli pályára. Bár a két fotó eredetiségét többen megkérdőjelezték, sokan mégis hajlottak arra, hogy a fotóknak legalábbis „részleges” valóságtartalmuk van, és Kína hamarosan saját űrhajóval, saját űrhajósokat indít a világűrbe.
