Kína – hasonlóan a világ többi űrkutató nagyhatalmához – katonai célú űreszközöket is kifejlesztett. 1975-től fotófelderítő visszatérő űreszközöket, 2000-től pedig katonai távközlési műholdcsaládot ismerhettünk meg.
Fotófelderítő-visszatérő holdak
· Az 1975-1987. között használt FSW-I sorozat tagjai 3-5,
A berendezések átmérője mintegy 2,1 méter, tömegük 1,8-2,7 tonna és három tengelyre stabilizáltak. A 200 x 300, illetve 200 x 400 km-es keringési magasságú pályákhoz 57, 65, illetve 70 fokos inklinációk (a keringési síknak az Egyenlítővel bezárt szöge) tartoztak. A fotofelderítő műholdak valamennyi példánya a Csingcsüán űrközpontból, - az ország első űrrepülőteréről – indult. Az FSW-I sorozat indításához a CZ-2C, az FSW-II startjához a CZ-2D rakétákat használták.
Képeinken az FSW típusú visszatérő holdak gyártása (felül), illetve egy - minden bizonnyal nem a tervezett helyen landolt - példány visszatérés utáni “mentése” (alul).
Katonai kommunikáció
A Sencsu katonai szerepben?
Az orbitális fülke akár hat hónappal a parancsnoki visszatérő egység leszállása után is képes lehet a működésre. Azt, hogy ott komoly elektromos tápellátási igényekkel rendelkező eszközök vannak jól jelzi, hogy az orbitális modul óriási napelemszárnya közel kétszer annyi áramot fejleszthet mint egy Szojuz napelempár. Ezen túlmenően a Sencsu űrhajók a jelenleg használatos amerikai (Shuttle) és orosz (Szojuz) ember vezette űreszközöknél általában némileg alacsonyabb pályán keringtek. A pályamagasság inkább felderítőműholdakra emlékeztetett.
Amennyiben a megállapítások helyesek, akkor ez komoly előrelépés lenne Kínában, hisz az ország korábban nem rendelkezett elektronikus hírszerző műholdakkal.
A Sencsu másik katonai rakománya egy nagyfelbontású fényképező rendszer (optikai felderítő rendszer) lehet. Az orbitális fülkékről megjelent fotók (alul) alapján egyes nyugati szakértők úgy vélik, hogy két, egyenként mintegy 500-600 mm nyílású kameráról van szó. Az egyiket az űrhajó orr-részén (az orbitális fülke tetjén), a másikat az orbitális fülke oldalán (egy nagyméretű ablak mögött) helyezték el. Az orbitális fülkék fotóit áttekintve úgy tűnik, hogy ez utóbbi rakomány csak most, a Sencsu-5 (tehát a most induló) űrhajó fedélzetén fog előszőr repülni!
Források: astronautix.com, sinodefence.com, spacedaily.com
Folytatjuk...
Jogi közlemény: A fenti cikk tartalma részben, vagy egészben szabadon és ingyenesen felhasználható, amennyiben az utánközlést végző személy, szerkesztőség, illetve kiadó az anyagban forrásként egyértelműen megnevezi honlapunkat.
Szíves megértésüket köszönjük! Kapcsolódó cikkek:
Meg kell azt is emlitenünk, hogy az FSW-sorozatú (Fánhui-Shi-Veikszing / Visszatérő műhold) fotófelderitő műholdak 1975-től folyamatosan végeznek bizonyos távérzékelési vizsgálatokat. Ezek felvételeiket hagyományos filmszalagra rögzitik, s néhány napos repülés után a műholdakról leválló visszatérő tartály hozza vissza a Földre a filmanyagot.
· az 1987-1993. között használt FSW-II sorozat tagjai 7-8, mig
· az 1992. óta használatban lévő FSW-III sorozat tagjai már akár 15
napig is képesek Föld körüli pályán működni. 
A hatalmas ország területén működő hadseregben természetes igényként jelentkezett a zavarvédett, titkosított és nagytávolságú kommunikáció műholdas megvalósítása is. A cél érdekében kezdték el a kilencvenes évek második felében a Feng Huo (FH) típusú katonai távközlési holdak fejlesztését. A sorozat első tagja FH-1 jelzéssel 2000. januárjában, a kszicsángi űrközpontból, egy CZ-3A rakéta hátán indult a világűrbe.
Egyes nyugati elemzők szerint egyébként a korábbi (automatikus) Sencsu űrhajók között is voltak olyanok, melyek - egyebek mellett - katonai felderítő eszközöket is hordoztak. Mikre alapozzák elképzelésüket?
Mi lehett az a rakomány, ami az ennyire komoly energiaellátást, és egyben a mintegy 300-350 km-es pályamagasságot igényelte?
Egyes vélemények szerint a Sencsu-1, -2, -3 és –4 elektronikus hírszerző szenzorokkal volt felszerelve. Erre az említett négy űrhajó orbitális fülkéjének orrán található furcsa, és személyszállító űrhajókon korábban nem látott kis rudak alapján gyanakszanak. Egyes vélekedések alapján ezek három, teleszkopikusan kinyújtható yagi-antennát rejtenek, melyek vevőegységei képesek a 300 és 10000MHz közötti sávban folyó földi kommunikációt lehallgatni. Ezt a három antennát hét kisebb, vastagabb és rövidebb antennából álló “csokor” egészítette ki. Nyugati szakértők véleménye szerint ezek lokátorok bemérésére szolgálnak. Az orbitális fülkékről megjelent felvételek alapján az a vélemény alakult ki, hogy a Sencsu-1 csak makett rakományt hordozott, de a Sencsu-2 esetében már a teljes elektronikus hírszerző csomag beszerelésre került! (Felső, nagyobb árbránk egy hivatalos kínai grafika a Sencsu-1-ről, melyen jól látható a három kis bot, végükön a yagi-antennákkal, valamint a hét, Föld felé néző és körívben elhelyezkedő furcsa doboz. A bal felső sarokban lévő kisebb ábra, egy nyugati számítógépes grafika, mely a yagi-antennákat kitolt helyzetben mutatja.) 
Ennek módja: “Forrás:”, illetve “további részletek:”,
majd ezt követően: “ŰRVILÁG hírportál”, vagy “www.urvilag.hu”, esetleg “urvilag.hu”
KÍNA ŰRPROGRAMJA (6. rész): Űrtávközlés és műholdas navigáció
KÍNA ŰRPROGRAMJA (5. rész): Távérzékelés, meteorológia
A hatalmas kiterjedésű országban természetes igény van az űrtávközlés, a műholdas helymeghatározás és navigáció fejlesztésére. Cikkünk a leglátványosabb eredményeket foglalja össze.
