Cikksorozatunk befejező részében szó lesz hordozóeszközökről és űriparról, tudományos és alkalmazási műholdakról.
Rakéták és űripar
A China Daily szeptember 10-én számolt be a legnagyobb kínai magánrakéta fejlesztéséről. A ZQ-2 nevű, folyékony hajtóanyaggal üzemelő, közepes kapacitású rakétát a pekingi LandSpace vállalat fejleszti. A sajtóközlemény oka valószínűleg az volt, hogy augusztusban befejezték két hajtómű fékpadi tesztjeit.
A rakéta egy 49,5 méteres, 3,35 m átmérőjű, 216 tonna induló tömegű monstrum lesz! Meghajtásáról metán fog gondoskodni. (Ilyen hajtóanyagot jelenleg az amerikai SpaceX és a Blue Origin használ.) A ZQ-2 akár 6 tonna tömegű műholdat is képes lesz 200 km magas LEO, vagy 4 tonnás eszközt 500 km magas napszinkron pályára állítani. A rakéta első repülését jelenleg 2021-re tervezik. Az első – kísérleti – úton a tervek szerint csak kis műholdak alkotnák a hasznos terhet (melyet valószínűleg tömegmakettekkel fognak kiegészíteni – a szerző megj.). A rakéták gyártására a Csöcsiang (Zhejiang) tartományban lévő Hucsou (Huzhou) városában fognak felépíteni egy gyárat, mely 2022-től akár évi 15 (!) ZQ-2 rakéta és 200 TQ-12 hajtómű gyártására is képes lehet.
A ZQ-2 rakéta. (Grafika: LandSpace)
A JAXA japán űrügynökség szeptember 11-én jelentette be, hogy jelentősen csúsznak az új, H3 jelű nehézrakéta fejlesztésével. Az ok a jelenleg fejlesztés alatt álló (és majd a rakéta első fokozatában működő) LE-9 hajtómű egy közelebbről meg nem nevezett műszaki problémája. Annak érdekében, hogy a problémát biztosan és megfelelően tudják kezelni, a H3 rakéta első kísérleti repülését a 2020-as költségvetési évről (JFY) a 2021-esre, a második tesztrepülést pedig JFY 2021-ről, JFY 2022-re rakták át. Mint ismeretes, ennek a rakétának kéne majd indítania többek között a Nemzetközi Űrállomás (és valamikor az Artemis Gateway) kiszolgálására épített új nehéz, automatikus japán teherűrhajókat (HTV-X). A H3 négyféle kivitelben készülhet, legnagyobb változata a 63 méter magas, 574 tonna induló tömegű H3-24L lesz.
Japán H3 rakétaváltozatok. (Kép: JAXA)
A kínai Hszinhua (Xinhua) hírügynökség szeptember 18-án közölte, hogy a GalaxySpace – miután elkészültek a legfontosabb fedélzeti rendszerek és alrendszerek – megkezdte új, második, szélessávú kommunikációs műholdjának összeszerelését. A GalaxySpace idén január 16-án indította első, 227 kg-os műholdját. A Jinho-1 (Yinhe-1, más néven GS-SparkSat-03 vagy Galaxy-1) Csiucsüanból (Jiuquan) állt pályára egy modern, szilárd hajtóanyagú Kuajcsou-1A (Kuaizhou-1A) rakétával. A céget 2016-ban alapították abból a célból, hogy sorozatban gyártson olcsó, de nagy adatátviteli sebességet (10 gigabit/másodperc) nyújtó műholdakat egy alacsony pályás, globális lefedettségű 5G mobil kommunikációs hálózathoz.
Ugyanezen a napon érkezett az a hír is, hogy az állami China Aerospace Science and Technology Corporation, a santungi (shandong) tartomány vezetésével közösen dolgozik egy zöldmezős beruházáson, melynek célja egy szilárd hajtóanyagú rakétákat készítő gyár felépítése. A mintegy 800 hektáron megvalósuló létesítményben évente akár 20 darab CZ-11 (Hosszú Menetelés-11) hordozórakéta, és egyelőre meg nem nevezett számú Smart Dragon rakéta készülhet. A 2021 májusára elkészülő létesítmény képes lesz a rakétatestek és a szilárd hajtóanyagú rakétahajtóművek gyártására és tesztelésére. Mint emlékezetes, a CZ-11 rakéták első példánya épp öt éve, 2015. szeptember 25-én indult, az első Smart Dragon (SD-1) pedig tavaly augusztusban startolt. A 20,8 méter magas, 58 tonnás CZ-11 500 kg-os, míg a 19,5 méter magas 23 tonnás SD-1 200 kg-os hasznos terhet indíthat 500 km magas poláris napszinkron pályára. A CZ-11-nek immár létezik tengerről indítható verziója is, ezt CZ-11H-nak nevezik.
A Föld a világűrből
Több cikkben is megemlékeztünk a szeptember 3-i sikeres Vega (VV16 jelű) rakétaindításról. Mint emlékezetes, akkor több mint félszáz kisműhold került pályára. Ezek egyike a Királyi Thai Légierő (RTAF) első műholdja, az RTAF-SAT-1 (vagy NAPA-1) volt. A műholdat a Légierő még 2018 nyarán rendelte meg a holland ISIS-től. A hategységes (6U) CubeSat fedélzetén egy RGB-sávban üzemelő, 39 m legjobb felszíni felbontású, Gecko típusú – a dél afrikai SCS által gyártott – képalkotó berendezés található. A másodlagos rakomány a TriScape-100 képalkotó berendezés technológiai demonstrátora, melytől 5 méteres felbontást várnak. Már elkészült a sorozat második példánya is. Az RTAF-SAT-2 (NAPA-2) egy Szojuz-Fregat rakétával indul, a tervek szerint még az idén.
Az RTAF-SAT-1, vagy NAPA-1. (Kép: RTAF)
A kínai BNU-1 (Ice Pathfinder) poláris pályán keringő és az Északi- és Déli-sarkvidéket megfigyelő műholdja szeptember 12-én elkészítette 2500. felvételét. A „jubileumi” mennyiség 850 déli és 1025 északi felvételből állt össze.
A szeptember 29-én startolt Szojuz-2.1b/Fregat hordozórakéta által pályára állított többféle műhold között utazott az Egyesült Arab Emírségekben működő Khalifa Egyetem tanárai és diákjai által épített, 3 egységesCubeSat, a MeznSat-3. A 3 kg-os űreszköz elsődleges berendezése a 230 gramm tömegű, 1 W fogyasztású Argus-2000 rövidhullámú infravörös spektrométer (SWIR). A műszer a Föld üvegházhatású gázainak koncentrációját méri. A másodlagos rakomány egy kis méretű, de nagy felbontású RGB kamera, melyet az Argus adatainak kalibrációjához fogják használni.
Tudományos műholdak
Szeptember közepén zajlott a 2020. évi Kínai Űrkonferencia. Itt jelentették be, hogy már készül a Tajcsi-2 (Taiji-2) műhold, mellyel a gravitációs hullámok tanulmányozásához szükséges technológiákat fognak tesztelni. A sorozat első tagja – Tajcsi-1 (KX-09) néven – még 2019 augusztusában indult és jelenleg is megfelelően működik. Ezzel a gravitációs hullámok Föld körüli pályáról történő vizsgálatának első fázisát lezártnak tekintik. A második fázisban összesen három műhold indulna, ezek közül az első lesz a 2024-ben startoló Tajcsi-2.
Az indiai szakemberek szeptember 28-án megemlékeztek az AstroSat indításának 5. évfordulójáról. A 650 km magasan keringő, 1515 kg induló tömegű űreszköz az ázsiai ország első űrcsillagászati műholdja, mely mind röntgen-, mind látható, mind ultraibolya tartományban végez észleléseket – ha kell, akár egyidejűleg is! A küldetés céljai között szerepelt többek között:
A 195 × 175 × 130 cm-es méretű, másfél tonnás AstroSat becsukott napelemekkel és antennákkal, még a Föld nevű bolygón, a tisztaszobában. (Fotó: ISRO)
A műhold most, hogy elérte 5 éves tervezett élettartamát, köszöni szépen jól van, és folytatja a munkát. Egyik legutóbbi felfedezése igazi szenzáció volt, ugyanis 9,3 milliárd fényévnyi távolságból detektált extrém ultraibolya sugárzást, melynek forrása egy galaxis volt. Az űreszközről és első évének eredményeiről egy 17 oldalas, látványos, színes ismertető jelent meg még 2016 végén. Azok, akik esetleg elkészítenék a másfél tonnás AstroSat papírmakettjét, keressék fel ezt az oldalt. Kapcsolódó cikkek:
Ázsiai mozaik – 2020. szeptember (1. rész)
Ázsiai mozaik – 2020. augusztus (1. rész)
Ázsiai mozaik – 2020. augusztus (2. rész)
Készül a kínai magánrakéta
Japán jelen és jövő
Internet az űrből – Kínából is
Hosszú Menetelés-11
Kilenc műhold a Sárga-tengerről
Újabb Vega start: 53 műhold a pályán
Három Gonyec és tizennyolc másik
Három kínai műhold
Két kis kínai műhold egy kis kínai rakétával
Indiai eredmények
Indiai csillagászati műhold
Kína kidolgozta a Holdon létesítendő nemzetközi kutatóállomás tervét, az ott végzendő munkához együttműködő partnereket keres.
