E havi sorozatunk befejező részében űralkalmazásokról és űrpolitikáról lesz szó.
Az űrtechnika alkalmazásai
Október 2-án jelentették be, hogy egy várhatóan 2020. december 20-án induló kínai hordozórakéta egyik „utasa” az etiópiai–kínai együttműködésben készült ET-SMART-RSS 6U (hat egységes) CubeSat lesz. Az űreszközt az Ethiopian Space Science and Technology Institute (ESSTI) és a pekingi Smart Satellite Technology (SMART) közösen fejlesztette, és elsődleges feladata az afrikai kontinens, illetve Kína megfigyelése a világűrből.
Párizsból érkezett a hír október 4-én, miszerint a kínai GW cég spektrumfoglalási engedélyért folyamodott az ITU-hoz (Nemzetközi Távközlési Egyesület) két műholdseregre. A GW-A59 és a GW-2 konstellációk együttesen 12 992 műholdat (!) tartalmaznának, feladatuk globális internetszolgáltatás lenne. Kínai vállalatok egyébként már dolgoznak három alacsony pályás (LEO) szélessávú kommunikációs konstelláción: A Hungjün (Hongyun) egy 864, a Hungjen (Hongyan) egy 320 műholdas rendszer lenne, de több száz holdas rendszert építene a Galaxy Space is.
November utolsó napján indulhat a legújabb török geostacionárius távközlési műhold. A Türksat-5A (képünkön) a tervek szerint Floridából, egy Falcon-9 rakéta segítségével juthat el tervezett pozíciójába, ahonnan Törökországot, Európát, Afrikát és a Közel-Keletet szolgálhatja ki. A műholdat az Airbus Defence and Space építette.
Űrpolitika
Október 1-jén közölték, hogy a Japán Védelmi Minisztérium a 2021-es költségvetési évre (2021. április 1. – 2022. március 31.) mintegy 52 milliárd dollárnyi jent kért. A legnagyobb tételek között két fregatt, egy tengeralattjáró, valamint egy 5. generációs („lopakodó”) vadászgép 1 évre jutó fejlesztési és építési költségei mellett, új rovatként szerepel egy 70 fős „űrtechnikai alakulat” (space force) létrehozása is!
Úgy tűnik, hogy a pár éve fellángolt amerikai–kínai feszültségben lassan egyre több országnak kell „térfelet választania”. Ennek egyik hozadéka, hogy előbb Svédország, majd Ausztrália is jelezte, hogy a szerződések lejárta után nem fogja lehetővé tenni Kína számára műholdkövető állomásainak használatát! Az ausztráliai Perth-től 350 km-re északra lévő Yatharagga állomást a kínaiak utoljára 2013 júniusában, a Sencsou-10 (Shenzhou-10) űrhajó repülése során használták. Viszont a svédek kirunai állomását (képünkön) ennél sokkal gyakrabban használja Kína, főleg a nagy inklinációjú, vagy poláris pályán keringő tudományos és alkalmazási műholdjaihoz az adatok le- és feltöltésére. A svéd és ausztrál döntés azt jelenti, hogy 2022-től Kínának követőantennái számára alternatív telephelyeket kell keresnie az Északi-sarkvidék, illetve a déli Csendes-óceán térségében.
Október 12-én egyetértési nyilatkozatot írt alá az indiai DOS (Department of Space) és az NSIL (NewSpace India Limited). Ennek értelmében az NSIL megkezdheti a rendelkezésére álló technológiák és know-how átadását indiai iparvállalatok, vállalkozások számára. Ez a bejelentés sokkal fontosabb, mint amit a hossza sugall, hisz azt jelenti, hogy Japán és Kína után Indiában is egyértelmű kormányzati szándékká vált az űripar felfuttatása. Az ország ezzel feladta az „űrtevékenység kormányzati tevékenység” dogmát, és az űrtevékenységet igyekszik felhasználni az ország és a vállalkozások versenyképességének fokozására.
Kapcsolódó cikkek:
Ázsiai mozaik – 2020. szeptember (2. rész)
Ázsiai mozaik – 2020. szeptember (1. rész)
Ázsiai mozaik – 2020. augusztus (2. rész)
Ázsiai mozaik – 2020. augusztus (1. rész)
Hungjün után Hungjen
Kínai start Hosszú Menetelés-11-gyel
Helyzetbe hozzák a magán űripart Indiában
Ázsiai mozaik – 2020. október (1. rész)
Ázsiai mozaik – 2020. október (2. rész)
Havonta visszatérő sorozatunkban az ázsiai országok űrtevékenységével kapcsolatos olyan információkat találnak, melyek önálló cikkekhez túl rövidek, ám talán mégsem érdektelenek.
