Ázsiai mozaik – 2024. április (1. rész)

Havi összefoglalónk az ázsiai és csendes-óceáni térség országai űrtevékenységének önálló cikkekhez rövid, ám talán mégis érdekes híreit tartalmazza.

A Sencsou-17 (Shenzhou-17) űrhajó április 30-án sima landolást hajtott végre a Belső-Mongóliában található, sivatagos Tungfeng (Dongfeng) leszállási területen. Az űrhajó még tavaly október 26-án indult a kínai modulűrállomáshoz, hogy a start után mindössze 6,5 órával csatlakozzon a Tienho (Tainhe) elülső dokkolójához. A hazatérési folyamat a 00:43 UTC-kor történt lekapcsolódással kezdődött és bő 9 órával később (09:46 UTC) a sima leszállással teljesedett be.

A három űrhajós – Tang Hungpo parancsnok (48), Tang Sengcsie (34) és Csiang Hszinlin (35) fedélzeti mérnökök – mostani vállalkozásának teljes időtartama 187 nap 6 óra és 32 perc, melyből összesen 186 napot és 3 perc híján 15 órát töltöttek az űrállomáshoz csatlakozva. A személyzet a bő fél éves repülés során két űrsétát hajtott végre, melyek összesített időtartama 15 óra és 17 perc volt. A 2023. december 21-i (7 óra 25 perc) EVA résztvevői Tang Hungpo és Tang Sengcsie, a március 2-i (7 óra 52 perc) űrsétáé pedig Tang Hungpo és Csiang Hszinlin voltak. A parancsnoknak ez a második űrrepülése volt, míg két társa most repült először.

A három tajkonauta mintegy 84 kísérletet, illetve kísérletsorozatot hajtott végre, több mint 200 különféle kísérleti mintát állított elő, és 400-nál is több olyan mintát hozott haza, melyek a Ventien (Wentian) modul külső részén töltöttek hosszabb-rövidebb időt. A landoláskor tartott sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a már fent lévő Sencsou-18 személyzete a fél éves repülés alatt két vagy három űrsétát fog végrehajtani, és akár hat különféle rakományt, illetve műszercsomagot is kihelyezhet az űrállomás külső részére, az egyik kutatómodulban található kísérleti légzsilipen keresztül.

A hazatérést bemutató látványos videó. (Forrás: SciNews / YouTube)

Az űrhajósok kiemelése, kiszállása. (Forrás: SciNews / YouTube)

Még március 27-én történt, hogy az Indiai Űrügynökség (ISRO) Satish Dhawan Űrközpont Shriharikota (SDSC-SHAR) rakétaközpontjában sikeres fékpadi tesztet hajtottak végre a Skyroot Aerospace vállalat által jelenleg fejlesztett Kalam-250-es rakétában használatos S2-es hajtóművel. A Hyderabadban lévő létesítményben zajlott próbán az indiai startup S2-es rakétamotorjának 196 különböző paraméterét vizsgálták, köztük a tolóerőt, különféle nyomás-, feszültség-, hőmérséklet-, hang- és vibrációs jellemzőket.

Március 29-én a japán Interstellar Technologies Inc. nevű, rakétafejlesztéssel (is) foglalkozó startupnak sikerült a Japán Űrügynökséggel (JAXA) egy olyan keretszerződést aláírnia, melyben az utóbbi vállalja, hogy időről időre rakománnyal látja el a magánvállalat ZERO kisrakétáját (azaz megrendeléseket ad). Ezen túl az Interstellart bevonják a JAXA-SMASH (JAXA-Small Satellite Rush) programjába, melyben gyorsan és rugalmasan lehet majd kis (elsősorban CubeSat kategóriájú) műholdakat Föld körüli pályára juttatni.

Kínában több olyan asztronautikai hordozórakéta fejlesztése is folyik, melyek részben vagy egészben újra felhasználhatók lennének. A különféle kialakítású és kapacitású rakétákhoz bizonyos esetekben új hajtóművek létrehozásán is dolgoznak. Legutóbb a Hszianban (Xi’an) található Légi- és Kozmikushajtómű-technológiai Akadémia (Academy of Aerospace Propulsion Technology) számolt be egy fontos mérföldkő eléréséről. Jelentésük szerint április 12-én egy általuk fejlesztett, kerozint és folyékony oxigént használó, változtatható tolóerőjű rakétahajtómű sikeres kvalifikációs tesztsorozaton esett át. Ennek keretében 15 különféle kísérleti összeállításban, összesen 30 gyújtással, 65 perc összidőtartamban vizsgálták az eszköz működését. A következő lépések majd a tartós és szélsőséges működési vizsgálatok lesznek. A hajtóművet az Akadémia majd két (fejlesztés alatt álló, és eltérő átmérőjű) rakétájába kívánja beépíteni a következő két évben.

Április utolsó hetében történt, hogy a japán Astroscale vállalat által a nem működő űreszközök megközelítésére, befogására és pályáról történő eltávolítására fejlesztett ADRAS-J nevű technológiai demonstrációs műhold sikeresen közelített meg egy nagyméretű orbitális céltárgyat. Ez utóbbi a 2009-ben felbocsátott Ibuki (GOSAT, Greenhouse Gases Observing Satellite) műholdat indító japán H-2A rakéta „halott” végfokozata volt. A fenti felvétel néhány száz méterről készült.

A Földről a randevú ilyennek látszott. (Forrás: Charlie Hagen / YouTube)

Legkorábban májusban mutatkozhat be az ausztrál Gilmour Space Eris Block-1-es rakétája (lenti képünkön). A háromfokozatú, 25 méter magas, 150 cm átmérőjű orrburkolattal ellátott hordozóeszköz max. 305 kg tömegű műholdakat állíthat alacsony (LEO) pályára. A TestFlight1 nevű bemutatkozó repülésen nem lesz hasznos teher.

E sorok írásakor június 30-ra várjuk a japán H3 rakéta harmadik tesztrepülését. A startra természetesen a JAXA tanegashimai indítóközpontjából kerülhet sor, az indítási ablak mindössze 13 perc hosszú, és helyi időben 12:06:42-kor „nyílik”. A rakéta hasznos terhe a PALSAR-3 apertúraszintézises radarral (SAR) felszerelt ALOS-4 (Dajcsi-4, Daichi-4) földmegfigyelő hold. A H3 első (sikertelen) tesztrepülésén odaveszett ALOS-3 pótlására szánt ALOS-4 műholddal kapcsolatos információk (angol nyelven) itt, míg az új H3-as rakétát bemutató angol nyelvű oldal itt érhető el.

Kapcsolódó cikkek:
Úton a Sencsou-17
Ázsiai mozaik – 2023. október (1. rész)
Ázsiai mozaik – 2023. december (1. rész)
Sencsou-18
Ázsiai mozaik – 2023. november (1. rész)
Ázsiai mozaik – 2022. október (1. rész)
Japán űrszemétfigyelő műhold indult
Űrszemétfigyelő műhold
Ázsiai mozaik – 2024. február (2. rész)
H3: kudarcot vallott az új japán rakéta
A második H3 start
Ázsiai mozaik – 2024. április (2. rész)