Havi összefoglalónk az ázsiai és csendes-óceáni térség országai űrtevékenységének önálló cikkekhez rövid, ám talán mégis érdekes híreit tartalmazza. Ebben a részben a Holdhoz „utazunk”.
Június első vagy második napján várható, hogy a Csang’e-6 (Chang’e-6) megkísérli a landolást a Hold túlsó oldalán, miután még május 8-án sikeresen pályára állt égi kísérőnk körül. Amennyiben így lesz, akkor 2–3 nappal később várható a mintaszállító egység felemelkedése a leszálló platformról. A sikeres landolással Kína másodszor „érintené” a Hold túloldalát, és a visszahozatallal világelsőséget tudhatna magáénak. Ugyanakkor a túlsó oldalra eljuthat egy-egy francia, olasz és svéd kísérlet berendezés is. A francia DORN a kiáramló radont, illetve a regolit és az exoszféra kapcsolatát, míg a svéd NILS a felszíni negatív ionokat mérné. Az olasz INRRI egy passzív kísérlet, a már-már teljesen megszokott lézerprizma, melyre a távolságmérést ezúttal természetesen Hold-orbiterek és nem a földi obszervatóriumok végezhetik. További érdekesség, hogy jóval a start után derült ki: az űrszonda egy kisméretű (ismeretlen nevű és célú) rovert is magával visz az Apollo-medencébe. A kis járműnek egyetlen berendezéséről adtak hírt (különösebb részletek nélkül), az pedig egy infravörös képalkotó spektrométer.
Remekül teljesített Pakisztán első mélyűri eszköze, az ICUBE-Q CubeSat úton a Hold felé. A közel 7 kg tömegű eszköz a Csang’e-6-tal együtt indult a világűrbe. Erre úgy nyílt lehetőség, hogy a kínai nemzeti űrügynökség (CNSA) még 2019-ben nemzetközi pályázatot hirdetett, melyen külföldi szervezetek 10 kg össztömegben javasolhattak berendezéseket a Csang’e-6-ra. A 2022-es kínai döntés értelmében a pakisztáni szonda (közel 7 kg), illetve a 3 kg össztömegű francia, svéd és olasz javaslatok (lásd korábban) szereztek jogot a repülésre. Az ICUBE-Q az iszlám ország Űrtechnológiai Intézetének (IST), Űr- és Felsőlégkör-kutató Bizottságának (SUPARCO), valamint a kínai Csiao Tung Egyetem (Jiao Tong University) kooperációjában valósult meg.
A kisméretű, doboz alakú és két lenyíló napelemmel rendelkező űreszköz kamerái ilyennek látták a Holdat május 8-án. (Fotók: CNSA)
Hszi-csin Ping kínai elnök május 7–8-i szerbiai látogatása után egy nappal jelent meg a kínai Külügyminisztérium azon dokumentuma, mely szerint déli szomszédunk tudományos, műszaki fejlesztési és innovációs minisztere szándéknyilatkozatot írt alá arról, hogy Belgrád csatlakozik a kínai ILRS (International Lunar Research Station) Hold-programhoz. Szerbia így a kezdeményezés tizenegyedik tagja lett azután, hogy áprilisban Nicaragua és Thaiföld írt alá hasonló dokumentumot.
Az aláírás bejelentését követően Victoria Samson, a Biztonságos Világ Alapítvány űrbiztonsági és stabilitási főigazgatója többek között a következőket mondta: „Amikor ez a szerződés létrejött Kínával, azt gondolom, senki figyelmét nem kerülheti el az a történelmi közelség, amelyet Szerbia ápol Oroszországgal, és az a kapcsolat, amely Putyin és az egyre autokratikusabban viselkedő szerb elnök között alakul. Úgyhogy, amikor Szerbia aláírta az ILRS szerződést, akkor megerősítette kapcsolatát Oroszországgal, miközben további előnyökhöz jut Kínával kapcsolatban.” Az ILRS tagjai jelenleg tehát Kína és Oroszország (2021 júniusa óta), Venezuela, Pakisztán, Azerbajdzsán, Belarusz, Dél-Afrika, Egyiptom, Nicaragua, Thaiföld és Szerbia.
Januári ázsiai mozaikunkban röviden már beszámoltunk arról, hogy India megkezdte a Csándráján-4 (Chandrayaan-4) holdszonda fejlesztését. Erről akkor így írtunk: A tervek szerint a második indiai holdi leszállószonda, a Csándráján-4 nem csak talajmintát hozna vissza a Földre. Egy januári bejelentés szerint a felszínen maradó egységen egy 3D nyomtatót is elhelyeznének. A cél annak demonstrálása, hogy lehetséges a Holdon építőanyagot, vagy épp szerszámokat gyártani a helyben található regolitból. A Csándráján-4-et egyébként már úgy emlegetik, mint az „önerős” indiai személyzetes holdraszállás (legkorábban 2040-ben), illetve a tervezett kisméretű indiai holdbázis (legkorábban 2047-ben) megvalósításához vezető út első komolyabb lépését. Május közepén az ISRO további információkat hozott nyilvánosságra a projektről. A legérdekesebb talán az – és ez a rendelkezésre álló rakétakapacitás ismeretében persze nem meglepő –, hogy az űrszonda nem csak több modulból fog állni, de több indítással is számolnak!
A leszállásra a Csándráján-3 által már részben megvizsgált területen, azaz a Shiv Shakti Pointnál kerülne sor. Azt, hogy mennyi minta hazahozatalával számolnak, egyelőre nem közölték. Az viszont biztos, hogy az űreszköz legkorábban is csak 2028/2029-ben indulhat el égi kísérőnk felé, és a fejlesztésbe és építésbe szeretnék bevonni a magánszektort. Az űrszondarendszer négy modulját, egy-egy PSLV és LVM-3 rakéta emelné a magasba. Az első (kisebb) hordozóeszköz indítaná a szállító modult (transfer module, TM) és a visszatérő modult (reentry module, RM). A második – jelenlegi legerősebb indiai – rakéta állítaná pályára a Holdra leszálló egységet (landing module, LM) és az azon elhelyezett felemelkedő egységet (ascender module, AM). Míg ez utóbbi szerelvényhez egy komolyabb hajtóműegység is tartozna, addig a TM-RM párost egyszerűen geostacionárius átmeneti (GTO) pályára helyezné a PSLV, és onnan lassan, fokozatosan, kis impulzusokkal jutna el a Holdig. Itt ezek Hold körüli pályára állnának, míg az LM-AM kettős (talán menetből?) sima leszállást hajtana végre az égitesten. A talajmintát egy robotkar gyűjtené be és helyezné el az AM-ben. Az AM felemelkedne, majd a Hold körüli pályán randevúzna a TM-RM duóval és a mintát átjuttatná az RM-be. A TM-RM kettős közösen térne vissza a földközeli térségbe, és csak itt választanák le az RM-et, hogy sima leszállást hajtson végre bolygónkon.
Mint látható, a projekt Hold körüli dokkolással is számol, márpedig az országnak még hasonló Föld körüli manőverben sincs tapasztalata. Ezt a közeljövőben a SPADEX kísérletben (a Föld körüli pályán) kívánják kipróbálni. Fontos hangsúlyozni, hogy a SPADEX-szel (Space Docking Experiment) gyűjtött tapasztalatokra nem csak a Csándráján-4, hanem a személyzetes űrprogramban (űrállomás, nemzetközi és indiai személyzetes repülések) is szükség lesz. Mint emlékezetes, az ország szeretne egy Föld körüli miniűrállomást (Bharathiya Antariksh Station) üzemeltetni 2030-tól, saját eszközökkel űrhajóst juttatni a Hold felszínére 2040-re, majd ott egy kisebb űrbázist kiépíteni 2047-re.
A fenti, a terveket bemutató képen két új elem is megjelent. Az egyik az, hogy korábban csak NGV (Next Generation Launcher) néven említett nehézrakéta – melyről tudtuk, hogy az alacsony pályás űrállomáshoz lesz szükséges – mellett megjelent az NGLV-HR nehéz- és az NGLV-Augmented szuper-nehézrakéta. Az előbbire az űrállomás személyzetes kiszolgálásában, az utóbbira a személyzetes holdprogramban számítanak. A másik új elem pedig a Lunar Cruiser, amely az Artemis program Gateway nevű – Hold körüli – űrállomásához csatlakozna! Ez valószínűleg a Gaganján (Gaganyaan) bázisán kialakított személy- és teherszállító űrhajó lesz, de jelenleg további információkkal nem rendelkezünk. Az biztos, hogy India most már résztvevője az Artemisnek és az amerikaiak is számolnak azzal, hogy India űrhajóssal és szállító kapacitással is közreműködik a projektben. Kapcsolódó cikkek:
Egy 53 napos kaland kezdete
Ázsiai mozaik – 2023. december (1. rész)
Ázsiai mozaik – 2024. január (1. rész)
Ázsiai mozaik – 2023. június (1. rész)
Ázsiai mozaik – 2024. május (2. rész)
Havi összefoglalónk az ázsiai és csendes-óceáni térség országai űrtevékenységének önálló cikkekhez rövid, ám talán mégis érdekes híreit tartalmazza. 
