Havi összefoglalónk az ázsiai és csendes-óceáni térség országai űrtevékenységének önálló cikkekhez rövid, ám talán mégis érdekes híreit tartalmazza. Kezdjük űrhajósokkal és űrhajókkal.
December 17-én két kínai űrhajós rekordhosszúságú űrsétát hajtott végre. A Tienkung (Tiangong) űrállomáson végzett kicsit több mint 9 órás járművön kívüli tevékenységgel (extra-vehicular activity, EVA) Caj Hszücsö (Cai Xuzhe) és Szung Lingtung (Song Lingdong) – a Sencsou-19 (Shenzhou-19) utasai – James Voss és Susan Helms amerikai űrhajósok 2001 márciusában felállított 8 óra 56 perces rekordját szorították az asztronautikatörténeti kategória második helyére. A két kínai űrhajós természetesen a Ventien (Wentian) modulon lévő nagyobbik zsilipkamrát és űrsétaajtót használta. (Mint az ismert, a központi modul orr-részén található dokkoló- és „zsilipgömbön” is található egy kisebb űrsétaajtó. A „gömbön” hat légmentesen zárható ajtó van. Közülük egy a központi modul felé, egy-egy jobbra és balra a két kutatómodul irányába zár. A negyedik – a repülési irány szerint elöl lévő – általában az új személyzet űrhajóját fogadja, míg a Föld felé néző „alsón” olyankor már az állandó legénység űrhajója van. Végül a hatodik ajtó „felfelé” egy űrsétaajtó, melyet kívül kapaszkodók vesznek körbe.)
A rekordhosszúságú kínai űrséta képei. Az eseményt összefoglaló videó itt megtekinthető
Az űrsétát december 17-én világidőben 04:51-kor kezdték, amikor Caj – az űrhajó és az űrállomás parancsnoka – kibújt a zsilipkamra külső ajtaján. Társa másfél órával később (!), 06:32 GMT-kor követte. A kínai közlemény szerint a „két űrhajós 13:57 GMT-kor már bent volt az űrállomás belsejében”. Eszerint a parancsnok űrsétája 9 órán és 6 percen keresztül tartott. Munkájukat a személyzet harmadik tagja, Vang Haocö (Wang Haoze) belülről biztosította és támogatta. A közlemény szerint az űrséta teljes siker volt, az űrhajósok többek között folytatták az űrállomást a különféle törmelékektől védő burkolóelemek felszerelését.
December 18-án a NASA és a SpaceX közösen jelentette be, hogy elhalasztják a Crew-10 küldetését. A legújabb tervek szerint a négy űrhajós – az amerikai Anne McClain parancsnok-pilótanő (jobbra) és Nichole Ayers űrhajósnő (balra), valamint a két fedélzeti mérnök, az orosz Kirill Peszkov és a japán Onisi Takuja (Takuya Onishi) – legkorábban is csak márciusban indulhat az ISS-re.
(Kép: NASA)
A négyfős személyzet érdekessége, hogy annak minden tagja pilóta – bár a japán Onisi az egyedüli civil repülőgép-vezető. Onisi 1975 decemberében született, 1994-ben érettségizett, majd 1998-ban, a Tokiói Egyetemen szerzett repülő- és űrmérnöki BSc fokozatot. 1998-ban az ANA légitársaságnál kezdett dolgozni a check-in pultnál a Haneda repülőtéren. Két éves bakersfieldi (Kalifornia) és egy éves tokiói repülőképzést követően 2003 októberében kezdett első tisztként repülni Boeing B-767-esen. 2009 februárjában válogatták be a JAXA űrhajósképzési programjába, az év augusztusában csatlakozott a 20. NASA űrhajós osztályhoz. 2011-ben egy héten át akvanautaként szolgált a NEEMO 15 víz alatti kiképzési programban. 2019-ben az Európai Űrügynökség (ESA) CAVES barlangi programjában vett részt Olaszországban és Szlovéniában. 2023-ban az ESA PANGEA geológiai expedíciójának egyik tagja volt, ekkor egy-egy olaszországi kanyonban, német kráterben és spanyol vulkanikus szigeten dolgozhatott Thomas Pesquet francia/ESA és Jessica Wittner NASA űrhajósokkal. Első űrrepülését a Nemzetközi Űrállomás (ISS) 48/49-es állandó személyzetének (Expedition 48/49) tagjaként teljesítette, 115 napot töltött Föld körüli pályán 2016 második felében.
December 18-án az indiai Sriharikotában lévő SDSC-SHAR űrközpontban megkezdték a Gaganján-G1 (Gaganyaan-G1) tesztrepülésben használatos, személyzetes repülésekre minősítendő (human rated) HLVM3 hordozórakéta – a korábbi LVM3 (GSLV Mk.3) javított és módosított változata – összeszerelését. Ahogy arról előző havi mozaikunkban beszámoltunk, novemberben még abban bíztak az ázsiai ország szakemberei, hogy a startra talán sor kerülhet 2024 legutolsó napjaiban. Most már tudjuk, hogy ez (valamiért) nem így lett. (A dátum viszont izgalmas. Tíz évvel korábban épp ezen a napon landolt a Bengáli-öbölben, az űrközponttól 1600 km-re az űrhajó személyszállító kabinjának súly- és aerodinamikai makettje, egy 3775-kg-os szerkezet. Ez az eszköz pár perccel korábban egy LVM3-X rakétával jutott 126 km-es magasságba. A teljes sikert hozó szuborbitális CARE küldetés után adott a politika zöld utat a személyszállító űrhajó fejlesztésére. – A szerző megj.)
A HLVM3 természetesen az LVM3 rakétán alapszik, magassága 53 méter, és egy mentőtoronnyal is ellátták (CES), mely képes a személyzet kabinját (a műszaki- és hajtóműegység nélkül) letépni és eltávolítani a rakétáról a légköri repülési szakaszban fellépő végzetes rakétahiba esetén. A hordozóeszköz maximális gyorsulását (az LVM3 5g-jével szemben) 4g-ben korlátozták. A rakéta két szilárd hajtóanyagú (HTPB) gyorsítórakétából (HS200), az ezek között található, két – 75% UH25-öt és 25% UDMH keverékét égető – Vikas folyékony üzemanyagú hajtóművel ellátott L110-G fokozatból, valamint az ennek a tetején ülő C32-G kriogén (LH2/LOX) fokozatból áll össze. Az 53 méteres magasság nagyjából 10 méterrel több, mint a „hagyományos” (műholdak indítására használatos) LVM3 azonos paramétere. Az űrhajót (vagy később űrállomásmodulokat) egy 5 m-es orrburkolat védi.
Az első orbitális tesztrepülésen (G1) a tervek szerint a rakéta a személyzet nélküli űrhajót 170 km × 430 km-es elnyúlt ellipszispályára fogja juttatni. Ezt utána a Gaganján majd saját hajtóműrendszerével, többszöri gyújtással alakítja körpályává. Egyelőre nem világos, hogy a repülés mennyi ideig tart – e sorok szerzője 1 és 5 nap között mindenféle adatot talált már az elmúlt években. A visszatéréskor a műszaki-hajtóműegység megsemmisül, a parancsnoki-visszatérő fülke vízre száll. Siker esetén még két repülést (G2 és G3) kell teljesíteni, mielőtt sor kerülhet az első személyzetes (H1) küldetésre – a legjobb esetben is csak 2026 végén.
(Folytatjuk rövidebb decemberi ázsiai, ausztráliai és új-zélandi űrhírekkel!)
Kapcsolódó cikkek:
Startra kész a Sencsou-19
Ázsiai mozaik – 2024. június–július (1. rész)
Ázsiai mozaik – 2024. október (1. rész)
Ázsiai mozaik – 2024. február (1. rész)
GYORSHÍR: Sikeres indiai űrhajókísérlet