1970. április 24-én került pályára az akkor jobb híján Kína-1-nek nevezett űreszköz.
Kínában 1956-ban indult el a katonai rakétaprogram, melynek köszönhetően megszülettek az első nagyteljesítményű harcászati rakéták. Az űrkutatási program első jelentős eredményeként a szakemberek 1958-tól már rakétaszondákkal vizsgálták a kozmikus teret, és a Föld felső légkörét. Ugyanebben az évben Mao Ce Tung azt közölte a pártvezetőkkel, hogy „képesnek kell lennünk műholdat gyártani”. A kínai műhold indítására vonatkozó terveket 1965-ben fogadták el, majd 1970 áprilisában – egy 1969-es kudarcot követően – teljes lett a siker.
A mesterséges hold (fent) igen elnyújtott ellipszis alakú (439 km / 2384 km magas, 69° inklinációjú) pályán keringett. Az űreszköz kínai elnevezés hiányában „nyugaton” a Kína-1 nevet kapta, hivatalos COSPAR száma az 1970-034A lett. A Kína-1-ről később kiderült, hogy elnevezése DFH-1 (pinjin átírással Dong Fang Hong, fonetikus magyar átírással Tung Fang Hung – A Kelet vörös). A név onnan származik, hogy egy közkedvelt kínai népdal lett Mao és híveinek egyik kedvence (és a „de facto” kínai kommunista induló) ezzel a címmel. A Kína-1 ennek a dalnak az „elektronikus” változatát játszotta a 20 MHz-es frekvencián, végtelenítve. Miután ez egyfajta „űrtávközlési” kísérletnek is felfogható, a későbbiekben a kínai távközlési műholdak a DFH azonosító nevet kapták.
173 kg-os tömegével többet nyomott, mint az addigi összes „nemzeti első” műhold! (Kína a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és Japán után volt képes saját rakétával indítani saját műholdat.)
Sokáig nem volt világos, hogy milyen rakéta is végezte az első kínai műholdindítást. Később kiderült, hogy az eszköz a CZ-1 (Chang Zheng, Csang Cseng, avagy Hosszú Menetelés, angolul még LM, Long March) volt, emlékeztetve Mao és harcosai legendás „hosszú menetelésére”. A CZ-1 egy 81 tonna induló tömegű rakéta volt, melynek első és második fokozata folyékony, míg harmadik fokozata szilárd hajtóanyaggal működött. A 30 m magas és 2,2 m legnagyobb átmérőjű rakétával akár 300 kg-os berendezést is alacsony Föld körüli pályára lehetett juttatni. Összesen két sikeres CZ-1 start ismert. Az ismertetett 1970-es Kína-1-et szinte pontosan egy évvel később követte a második, a 221 kg-os Kína-2 (SJ-1, lent). Az SJ (Shi Jian, Si Csien – Gyakorlat) nevet azóta is használják az új technológiák demonstrálására fejlesztett holdak esetében.
Az első két kínai műhold Csiucsüanból (Jiuquan), az ország első űrközpontjából indult. Az űrközpont ma is működik: innen indították az összes visszatérő (fotó-felderítő) műholdat, és a tudományos célú holdak egy részét. Az embert szállító Sencsou (Shenzhou) űrhajók hordozórakétái is innen indulnak.
Az elmúlt 50 évben közel 400 kínai műhold, 3 kínai–brazil műhold, egy sor kínai visszatérő katonai felderítő műhold, két űrlaboratórium és egy tucat kínai személy- és teherűrhajó került pályára. Ezen túl űrszondák indultak Kínából a Holdhoz is.
Kínából, azon belül is Hszicsangból feltehetően katonai célú műholdakat állítottak pályára. 
