A kosárlabda-méretű Mini AERCam képes lesz egy űrhajó vagy mesterséges hold külső részeit megvizsgálni, távirányítással.
Elődje, az AERCam Sprint 1997-ben az STS-87 shuttle-repülésen mutatkozott be. Az azóta történt fejlesztések nyomán pl. miniatürizált navigációs, digitális képalkotó, kommunikációs, energiaellátó és meghajtó rendszerekkel szerelték fel. Hajtóanyaga újratölthető xenon gáz, lítium ion akkumulátora is újartölthető. Navigációját precíz relatív GPS berendezés segíti. 
A fejlesztése 2000-ben a NASA űrrepülőgépes programjának támogatásával indult. Az elgondolás az volt, hogy az űrrepülő hővédő burkolatának épségét a keringés folyamán így lehetne ellenőrizni. A rendszert jelenleg sikeresen tesztelik a NASA Johnson Űrközpontjában. Bár a következő STS-114-es repülésen még nem tudják bevetni, hosszabb távon ígéretes alkalmazásai lehetnek.
A Mini AERCam olyan nézőpontokból figyelheti meg anya-űreszköze külsejét, amelyek fix felállítású kamerákkal, robotkarokkal vagy esetleg űrséta során nem elérhetők. A külső munkálatokban egyébként is nagy segítség lehet, képeket közvetítve az irányítóknak, s csökkentve az esetleg szükséges űrséták számát és idejét. Leginkább hosszú ideig tartó programok, mint a Nemzetközi Űrállomás (ISS) vehetnék hasznát. Az űrhajósok, de akár a földi irányítóközpont munkatársai is vezérelhetnék a kis eszközt, mindamellett automata üzemmódba is helyezhető. Egy-egy űrutazás során többször is újra felhasználható, automata külső dokkolórendszerből indítva.
Kapcsolódó linkek:
A Mini AERCam honlapja a NASA-nál
Két műhold segítségével első alkalommal sikerült egyszerre megfigyelni a Föld északi és déli pólusa felett jelentkező sarki fényt. Az észlelések alapján, a korábbi feltételezéssel ellentétben sok eltérés van a két pólusnál jelentkező tünemény között.
