Ma Bajkonurból 38 kisebb-nagyobb műhold állt pályára egy Szojuz-2.1a hordozórakétával – és fontos magyar vonatkozásokkal!
(Kép: Roszkoszmosz)
Az itt még a szerelőcsarnokban látható Szojuz-2.1a rakéta ezúttal a megszokott szürke-narancs színű helyett friss, kék-fehér külső festést kapott. Az orrkúp fehér maradt. A több évtized után bevezetett újítást a Vosztok hordozórakétára emlékezve határozták el, amellyel az első ember, Jurij Gagain az űrbe indult. A kék egyben a Glavkoszmosz, az orosz kereskedelmi műholdindításokat intéző cég grafikai arculatának fő színe is. A kék-fehér festés megmarad az egész 60 éves jubileumi esztendőben, a későbbi 2021-es Glavkoszmosz indításoknál is. (Kép: Roszkoszmosz)
A rakéta által kb. 500 km magas, poláris napszinkron pályára helyezett összes tömeg nagyjából 800 kg volt. A statisztikák kedvelőinek: erről a bajkonuri starthelyről 408. alkalommal végeztek űrindítást. A Szojuz-2 rakéta különféle variánsai a 116. esetben startoltak, ezen belül a 90. alkalommal Fregat végfokozattal felszerelve.
Az orrkúp alatt több műhold, illetve nano- és mikroműholdakat tartalmazó szállító és kivető szerkezet, valamint anyaműhold foglalt helyet. A mostani indítással négy dél-koreai, hét japán, három-három izraeli, olasz és orosz, valamint két szaúd-arábiai űreszköz is pályára került. De egy-egy parányi, vagy kevésbé parányi műholddal képviseltette magát Argentína, Brazília, az Egyesült Arab Emírségek, Hollandia, Kanada, Magyarország, Németország, Skócia (Nagy-Britannia), Spanyolország, Thaiföld és Tunézia is (az utóbbi észak-afrikai országnak ez a legelső műholdja). Ezen túl – ahogy fentebb említettük – pályára került még egy-egy olasz–kenyai–izraeli, illetve szlovák zászló alatt egy magyar–japán–szlovák–cseh koprodukcióban megvalósult berendezés is. Szóval a Szojuz rakéta repülése igazi határokon átívelő küldetés volt – melyben hazánk ráadásul két űreszközzel is érdekelt!
A Szojuz utolsó fokozata, illetve a gömb alakú üzemanyag- és oxidálóanyag-tartályokkal ellátott Fregat. Feljebb a különféle műholdak, a csúcson az itt még becsukott napelemekkel utazó koreai CAS500-1. (Kép: Roszkoszmosz)
A fő hasznos teher, a legnagyobb űreszköz a dél-koreai CAS500-1 optikai földmegfigyelő műhold volt. Ezt a KARI (Korea Aerospace Research Institute, a Koreai Repülési és Űrrepülési Kutatóintézet) fejlesztette ki, és egy duó első tagja. (Társa, a CAS500-2 előreláthatólag 2022-ben kerül pályára, egy másik Szojuz-2.1a–Fregat indítással.) A CAS500-ak (Compact Advanced Satellite 500), mint nevük is mutatja, 500 kg-os (fél tonnás) induló tömegű eszközök, melyeket négy napelemszárnnyal láttak el, és tervezett élettartamuk 4 év. Fő rakományuk az AEISS-C (Advanced Earth Imaging Sensor System) nevű képalkotó rendszer, melynek legjobb fekete-fehér felbontása a Föld felszínén 50 cm, míg színes módban 2 méter.
Balra a koreai CAS500 (forrás: KARI), míg jobbra egy GRUS-1 sorozatú japán hold
A GK Launch Services szervezésében továbbá Föld körüli pályára indult 4 darab GRUS műhold, az ELSA-d műholdkettős, valamint az arab DMSat-1 és az olasz UNISAT-7.
A japán GRUS holdak (GRUS-1B,…,1E) egyenként 80 kg-os földmegfigyelő űreszközök. Kamerájuk legjobb felbontása 2,5 m pánkromatikus és 5 m többszínű üzemmódban. Feladatuk erdészeti, halászati, mezőgazdasági térinformatikai rendszerek adatokkal történő ellátása, valamint esetleges katasztrófák (hurrikánok, földrengések) hatásainak felmérése.
A szintén japán Astroscale vállalat ELSA-d aktív törmelékeltávolító (űrszemét-takarító) demonstrátora egy 180 kg-os aktív és egy 20 kg-os passzív (chaser, elfogó és target, célpont) műholdból áll. A brit SSTL navigációs (űrrandevú) technológiáját használják. Ezeket végső pályájukon majd szétválasztják, és utána űrrandevút kísérelnek meg, demonstrálva a „leállt” műholdak befogását, és pályáról lesüllyesztését – azaz egy potenciális űrszemétdarab eltávolítását.
Az Egyesült Arab Emírségek DMSat-1 (Dubai Municipality Satellite-1) nevű, 15 kg-os műholdja a térség első környezeti monitoring nanoműholdja. Fejlesztését a dubaji MBRSC (Mohammed Bin Rashid Space Centre) végezte. Feladata a légszennyezés és az üvegházgázok mérése. Elsődleges műszere egy multispektrális polariméter, másodlagos tudományos eszköze pedig egy spektrométerpár a szén-dioxid és a metán koncentrációjnak mérésére.
Balra az aranyfóliával borított, kb. 60 × 60 × 100 cm-es, két napelemszárnyas kocka az ELSA-chaser, rajta (elöl) a sötét színű kisebb űreszköz pedig az ELSA-target. Jobbra a 20 × 30 × 40 cm-es DMSat-1
Magyarország számára kiemelkedően fontos berendezés a 32 kg tömegű Unisat-7 anyaműhold. Ebben foglalt ugyanis helyet a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (BME) fejlesztett SMOG-1 PocketQube (1PQ) pikoműhold. Az Unisat-7 az olasz GAUSS (Group of Astrodynamics for the Use of Space Systems) Srl eszköze, amely a magyar pikohold mellett
Balra az Unisat-7 logója, körben a fedélzetén utazó műholdak nevei. Jobbra a magyar SMOG-1. (Képek: GAUSS Srl és BME)
Persze az Unisat-7 32 kg-os tömege jelzi, hogy nem egyszerűen egy szállító és kivető eszköz, hanem egy önálló műhold is. A nyolcszög alapú hasáb alakú eszközön az olasz szakemberek dinamikai, rádiófrekvenciás, optikai, térbeli helyzetet meghatározó mérőeszközöket és űrtörmelék becsapódást számláló berendezést helyeztek el.
Végezetül a Szojuz rakéta hasznos terhéből érdemes megemlíteni még két parányi műholdat. A Challenge ONE Tunézia első műholdja. Ez egy kis technológiai hold, amely képes például napenergiával hajtott sivatagi szivattyúk távolról történő be-/kikapcsolására, illetve a Szaharában mozgó – és gyakran Algériába és Libiába „átszökő” – állatok követésére.
Az Unicorn-1 egy skót cég – a glasgow-i Alba Orbital – demonstrációs célú 2PQ PockeQube-ja, melyben a hasznos teher egy S-sávú műhold–műhold kommunikációs egység (inter-satellite link radio). A skót csapat az Unicorn-1-gyel megpróbálja megvalósítani a történelem első adatátvitelét egy napszinkron pályán lévő pikohold és egy geostacionárius pályán lévő nagy műhold között.
Záróképünkön néhány az indításra előkészített műholdak közül. A bal oldali képen piros nyíl jelöli a CAS500-1-et, míg a jobb oldalin az ELSA duót. Zöld nyíllal jelöltük az Unisat-7-et. A négy kék nyíl a japán GRUS holdakra mutat
Ami pedig a számunkra legizgalmasabb dolgokat, a magyar vonatkozásokat illeti, a Föld körüli elektroszmog mérésésre szánt SMOG-1-et, valamint a gamma-kitörések megfigyelésére tervezett CAMELOT műholdrendszer technológiai kísérleti előfutárát, a GRBAlpha CubeSatot a következő részben bővebben is bemutatjuk!
(Folytatjuk!)
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A Fregat végfokozattal felszerelt orosz Szojuz rakéta március 22-én, magyar idő szerint 7:07-kor emelkedett a magasba a kazahsztáni Bajkonur 31/6-es starthelyéről. Az indítást a GK Launch Services cég (a Glavkoszmosz leányvállalata) szervezte. Ők egyébként a start alkalmával, a Nemzetközi Asztronautikai Szövetséggel (International Astronautical Federation, IAF) karöltve egy akciót is hirdettek, amelynek keretében a nyertesek 1 egységnyi méretű (1U, azaz 10 cm élhosszúságú kocka alakú) CubeSat szabványú műholdja számára ingyenes helyet biztosítottak a rakéta orrkúpja alatt. Az első helyezett a római Sapienza Egyetem hallgatói által, izraeli és kenyai társaikkal való együttműködésben készített SIMBA (System for Improving Monitoring of the Behavior of Wild Animals) lett, amellyel állatok mozgását szeretnék követni. A második helyezett (75%-os kedvezménnyel) a Kassai Műszaki Egyetem GRBAlpha műholdja – erről meghatározó magyar vonatkozása miatt később részletesebben is írunk.
De az Unisat-7 vitte az olasz FEES (0,3U), REGULUS és STECCO (6PQ) holdakat is.
Márciusban indulhat a SMOG-1
GRBAlpha
Sok műhold Szojuzzal (2. rész)
A Szojuz rakéta startja 38 műholddal (Spaceflight Now)
A Falcon-9 Block-5 rakéta orrán elhelyezett SHERPA-FX nevű hordozó és kivető szerkezetből rekordszámú, száznál is jóval több kis műhold kerül pályára.
