Hazánk néhány éven belül csatlakozhat az Európai Űrügynökséghez (ESA). Sorozatunkban az európai űrkutatás történetével ismerkedhetnek meg az ŰRVILÁG Olvasói. A tizenhatodik részből kiderül, hogy miképp győzték meg a franciák a hezitáló németeket, és mi volt az első lépés a brit űrtevékenység lassú hanyatlásában.
Franciaország először Nagy-Britanniát kereste meg. Azt az országot, amelynek miniszterelnöke 1961-ben javaslatot tett az első közös, európai rakéta fejlesztésére. Ha a szigetország beleegyezik, akkor nagy remény van az építkezések megkezdésére. Az Egyesült Királyság azonban határozottan ellenezte újabb közös rakéta kifejlesztését, lévén a műholdakat amerikai rakétákkal is el lehet indítani. Franciaország a másik legnagyobb beruházónak ígérkező nyugat-németekben bízhatott csak.
Ekkor jött az Egyesült Államok gáláns javaslata. Az amerikaiak látván az európai fejlődést és a tettvágyat, egy európai űrállomás megépítését javasolták. Az űrállomás a fejlesztés alatt lévő amerikai űrrepülőgép rakterében kapna helyet, amerikai és európai űrhajósok egyaránt használhatnák.
Hogy mi volt az USA ajánlatának oka? Erre több válasz is lehetséges. Talán szeretett volna egy űrállomást az űrsikló rakterébe, ám erre már nem volt a NASA-nak anyagi fedezete. Vagy talán szerette volna fellendíteni az európai űripart, habár ez nem állt érdekében. Esetleg szerette volna megelőzni egy olyan európai hordozórakéta kifejlesztését, ami komoly konkurenciát jelenthetett volna az amerikai kereskedelmi indítások számára. Nyilván több érv is szólt amellett, hogy európaiak építsék meg az űrállomást.
A németek bejelentették, semmiképpen sem szeretnének kimaradni az űrállomás-programból (amely később majd mint Spacelab lesz ismert). Ez az L3-S (vagy ahogy később nevezték Ariane) rakéta fejlesztésének nem tett túl jót. Hiszen ha a németek erre költik a pénzt, akkor nem marad semmi az Arianera.
Pompidou elnöknek sikerült elvágnia a gordiuszi csomót: Franciaország – amely szintén nem szeretett volna kimaradni az űrállomásból – szabad utat ad az űrlabor építéséhez, feltéve, ha a németek támogatják a hordozórakéta-programot. Az NSZK pedig támogatását adta az Arianehoz.
Kapcsolódó cikkek:
Az európai űrtevékenység (15. rész): AZ L3-S PROJEKT
Az európai űrtevékenység (14. rész): EGY FONTOS DÖNTÉS
Kapcsolódó linkek:
Európai Űrügynökség
Hazánk várhatóan 2004-ben az Európai Unió tagja lesz, s a tárgyalások jelenlegi állása szerint néhány éven belül az Európai Űrügynökséghez (ESA) is csatlakozhatunk. Sorozatunkban az európai űrkutatás történetével ismerkedhetnek meg az ŰRVILÁG Olvasói. A tizenötödik részből kiderül, hogy bátor döntés volt elindítani az L3-S projektet.
