Hosszú ideje futó sorozatunk mostani részében az ŰRVILÁG Olvasói az európai űrszondákkal - Naprendszerünk kutatóival - ismerkedhetnek meg.
Felsorolásunk nem lenne teljes, ha nem szólnánk külön az űrszondás programokról. Az ESA miután befejezte az Ariane-rakéták fejlesztésének első szakaszát, saját űrmissziók tervezésében gondolkodhatott. Először csak az együttműködés szintjén kapcsolódtak be más országok szondáinak fejlesztésébe. Eebben a francia-szovjet összefogás volt kimagasló, pl. a Vénusz-Halley-üstökös tekintetében a Vega-1 és Vega-2 űrszondákat tekintve, melyben a magyar részvétel is hasonlóan kiemelkedő volt. Később már önálló űrszondák indítását tervezték. (Az európai űregyüttműködés kezdetekor amerikai-nyugat-német összefogásban valósult meg a Helios-1, majd teljesebb európai program keretében a Helios-2 napszonda, mint arról már a 10. részben írtunk.)
Az első ilyen terv a már 20. részben leírt ISPM-Ulysses misszió volt, ami azért még nem tekinthető teljesen önálló programnak, hiszen a fejlesztéseket a NASA-val közösen kezdték meg (indítására csak 1990-ben került sor).
Az első, a hordozórakétát tekintve is európai űrszonda a Giotto (jobbra) volt. A Giotto feladata a Halley-üstökös megközelítése volt (ez az űrszonda közelítette meg leginkább az üstököst 1986-ban), majd a Grigg-Skjellerup-üstökös közeli vizsgálata volt. Mindkét feladatát sikerrel teljesítette.
Napjaink három legfontosabb, világviszonylatban is új, hiánypótló és sok tekintetben egyedülálló európai űrszondás programja
a Huygens,
A Huygens a Cassini amerikai űrszonda társaságában utazik a Szaturnusz rendszerébe (balra), majd ott a tervek szerint leszáll a Titan nevű holdra, s közben tanulmányozza annak légkörét.
A Mars Express egy keringő és egy leszálló egységet juttat a Marshoz (jobbra). Utóbbi élet nyomai után is fog kutatni a felszínen.
A Rosetta misszió célja pedig egy üstökös körül történő pályára állás, illetve sima leszállás annak felszínére (lásd baloldali képünket).
Feltétlenül meg kell említenünk, hogy Magyarország jelentős résztvevője a Cassini/Huygens és a Rosetta programoknak!
Az ESA a még csak várható sikereken felbuzdulva további űrszondákat tervez indítani a Hold, a Mars, a Merkúr és a Vénusz felé. Sőt, több, már működő programja során a Földet, mint a Naprendszer egy bolygóját vizsgáló szondákat is működtet az ESA. Erre egy kitűnő példa a Cluster-2 műholdcsalád, ami a napszél és a Föld mágneses terének kölcsönhatását vizsgálja (és melyben szintén van hazai részvétel).
E sorozat keretei ugyan nem teszik lehetővé, hogy a különböző űrszondák felépítését, programját részletesen ismertessük, de az Űrvilág Olvasói külön tárgyalásban (mint ahogy ez már a Rosetta-programmal is történt) találkozhatnak még a felsorolt űrszondákkal.
Fotók: ESA
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
a Mars Express és
a Rosetta misszió.
AZ EURÓPAI ŰRTEVÉKENYSÉG (28. rész): Tudományos célú műholdak
Az európai űrtevékenység (19. rész): LÉGKÖRI BALLONOK ÉS ULYSSES KÁLVÁRIÁJA
Az európai űrtevékenység (18. rész): IRÁNY A MERKÚR?
Az ESA első űrszondakövető állomása
Legújabb Rosetta-fejlemények
A Mars Express útrakész
Európai Űrügynökség