Kemény év volt 1991. A kelet-európai országok immár demokratizálódnak, a Szovjetunió végjátékát éli, az országok határai átrendeződnek (akár Csehszlovákiára, akár a balti államokra, akár Jugoszláviára gondolunk). S ekkor már egyesült a két Németország is.
Hamar rá kellett azonban döbbenniük a németeknek: a kelet-németországbeli állapotokról korábban hallottak némileg csinosított információk voltak, s korántsem olyan rossz a helyzet, mint addig gondolták. Sokkal rosszabb. Nem nehéz kitalálni, hogyan hathatott ez az űrpolitikára. Képzeljük csak el: Magyarországot szétszakítják a világháborúban, majd fél évszázad elteltével egyesülnek a részek. Nyilvánvaló, hogy az így létrejövő ország első éveiben nem az űrkutatásra fogja helyezni a legfőbb hangsúlyt, lesz bőven más kiadás is. De a magyarok űrkutatásra fordított kiadása elenyésző a némethez képest, ha figyelembe vesszük, hogy az NSZK az ESA egyik legnagyobb befizetője. (Sajnos mindezt kevesen látták előre. Általános elgondolás volt, hogy a keleti és a nyugati országok tudósai ezentúl egyesített erővel tudnak sokkal sikeresebben dolgozni az immár közös programokon. Csakhogy ezek az elemzések nem vették figyelembe a keleti államok nagy részében észlelhető szociális körülményeket.)
1991. június 10-én Heinz Reisenhuber német kutatási és technológiai miniszter közzétette az 1992-es minisztériumi költségvetést. Eszerint a tárca 1992-re „csupán” 9,252 milliárd márkát kap, így 200 millió márkával csökkenteni kellett Németország ESA-hozzájárulását. A gazdasági megtorpanás persze kihatott a többi európai országra is, így az űrprogramokban mindig is úttörő szerepet játszó franciákra.
1987-ben Hágában döntöttek a tagországok a három nagy programról: a Hermes űrrepülőgép, a Columbus űrállomás-modul és az Ariane-5 hordozórakéta megépítéséről. Nem maradt más hátra, felül kellett vizsgálni a terveket. Ez nagy érvágás volt annak az európai űrkutatásnak, ami anno még (az Europa-1 és –2 rakéta) 11 sikertelen indítását követően is továbblépett, hogy létrejöhessen a világsikerű Ariane rakétacsalád. A Kelet demokratizálódásáig nem igazán került sor nagyobb programok törlésére. Most azonban ennek a lehetőségével is számolni kellett.
Kapcsolódó cikkek:
AZ EURÓPAI ŰRTEVÉKENYSÉG (38. rész): A kilencvenes évek
AZ EURÓPAI ŰRTEVÉKENYSÉG (37. rész): A nyolcvanas évek...
Amilyen pozitívan nézték a szakemberek a nyolcvanas évek végén az űrkutatás jövőjét, annyira lelombozódtak a kilencvenes évek elején. Hosszú időre megbénította a fejlesztéseket egy előre nem számított esemény: felbomlott a Keleti Blokk. 
