A három program nagyon szorosan összefüggött egymással: az Ariane-5 hordozórakéta juttatta volna fel azt a Hermes űrrepülőgépet, ami a Columbus űrmodul kiszolgálására épült volna. Ekkorra már az űripari vállalatokkal is szerződéseket kötöttek, ezek felmondása önmagában is komoly veszteség...
Nagy gondot jelentett az ESA szabályzata is. Eszerint ugyanis ha egy program 20 százalékkal meghaladja a költségvetésben megvalósításra előirányzott összeget, vagy nem képes eredetileg meghatározott feladatait teljesíteni, akkor az egyes tagországok visszaléphetnek, visszavonhatják részvételüket. Emellett, ha Németország ragaszkodik ahhoz, hogy kilépjen a Hermes-programból (melyet főként a franciák pártfogoltak), akkor Franciaország is beszüntetheti részvételét (a viszont németek által támogatott) Columbus-programban.
Ekkoriban ugyanis úgy festett, hogy amellett, hogy a tagországokra nem várt kiadások várnak, a programok még túl is lépik a megszabott költségvetési keretüket. Létezett akkoriban az ESA-n belül egyfajta elszámolási egység, ami akkori árakon kb. 72 pennynek felelt meg. Eszerint az eredeti tervek alapján a Hermes 4,4 milliárd egységbe, a Columbus 3,7 milliárdba került volna. 1991-ben úgy tűnt, az eredetileg tervezettet a Hermes költségei 32 százalékkal, a Columbusé pedig 20-25 százalékkal haladják majd meg. S ekkor jött a német követelés: csökkentsék 15 százalékkal a teljes ESA-költségvetést, ugyanis Németország befizetését mindenképpen csökkenteni kénytelen.
Az Ariane-5 költségvetését tekintve 4,1 milliárd egységnyi kitűzött célt 1991-ig csak öt százalékkal lépték túl. De miért is volt a programok költségtúllépése? Mivel a Hermest Ariane-5-tel kellett felbocsátani, a maximálisan megengedhető tömeg 22 tonna lett, amibe a Challenger-katasztrófa tanulságai okán még újabb biztonsági rendszereket is kellett zsúfolniuk. Vagyis az űrrepülőt folyamatosan át kellett tervezni. Az ESA ezért 2001-re tolta ki az első emberes repülés időpontját, amivel ugyan az éves költségek csökkentek, az összköltség viszont jelentősen megnövekedett. Míg a franciák a Hermes-program átalakításában, addig a németek annak megszűntetésében látták a költségcsökkentés legésszerűbb megoldását. Hiszen a Hermes törlése esetén a (németek és olaszok által favorizált) Columbus új erőre kaphatna. (Hogy miért csak a németekről és a franciákról van főként szó az ESA jövőjét illetően? Mert ők a fejlesztések motorjai. A többi tagállam a nagy programok mellé történő felsorakozással támogatja azok létrejöttét. Némi kivételt jelent Nagy-Britannia, ahol mindeközben a szovjetekkel közösen egy új, saját űrrepülőgép, az An-225-ösről indítandó HOTOL tervein dolgoznak.)
A Hermes és Columbus programról Karl Kaiser, a Német Külpolitikai Társaság Kutatóintézetének munkatársa kompromisszumos véleményét a német parlamentben is elmondta: „Ha törlik, vagy elnyújtják a Hermes megvalósítását, az komolyan károsítaná, alaposan megterhelné a francia-német kapcsolatokat. Ha Németország megszüntetné részvételét, akkor arra késztetné Franciaországot, hogy ejtse el a Hermes tervét, amelyben vezető szerepet játszik. Ez erősen sértené a franciák presztízsét, mind hazai, mind nemzetközi vonatkozásban.” (S a franciákat már csak azért sem volt szabad megsérteni, mert akkor ugyan kik támogatták volna a majdani német Sänger űrrepülő megépítését?)
S mindeközben, míg a német fizikusok támadták a Columbus-program tudományos hasznát, addig a francia tudósok célkeresztbe vették a személyzettel végrehajtott űrrepüléseket. A tárgyalásokat követően végül nagyon nehéz („gordiuszi”) döntés született…
Folytatjuk...
(Képünkön az Ariane-5 rakéta műholddal, illetve a tervezett Hermes-szel - ESA grafika.)
Kapcsolódó cikkek:
AZ EURÓPAI ŰRTEVÉKENYSÉG (39. rész): Sokba kerül a demokrácia
AZ EURÓPAI ŰRTEVÉKENYSÉG (38. rész): A kilencvenes évek
AZ EURÓPAI ŰRTEVÉKENYSÉG (37. rész): A nyolcvanas évek...
