A talaj nedvességtartalmát és az óceánok sótartalmát feltérképező SMOS szeptemberben indulhat az oroszországi Pleszeckből.
Az SMOS (Soil Moisture and Ocean Salinity) műholdat az Európai Űrügynökség (ESA) „vizes küldetésének” is szokás nevezni. Fedélzetén egy újszerű, L-sávú (1,4 GHz körüli frekvencián dolgozó), interferometrikus elven működő mikrohullámú sugárzásmérő (Microwave Imaging Radiometer using Aperture Synthesis, MIRAS) kap helyet. Ezzel a szárazföldek felett a talaj nedvességtartalmát 50 km-es felbontással, 4% pontossággal tudják meghatározni. Emellett az óceánok fölött a rendszer 200 km-es felszíni felbontással a vízben oldott sók koncentrációját méri. A pontosság ez utóbbi esetben ahhoz hasonló, mintha 1 liter vízben 0,1 g sót tudnánk kimutatni. Az SMOS adatait a víz körforgásának, az óceáni áramlásoknak a kutatására, az időjárási és klímamodellek finomítására használják, de a mezőgazdaság és a vízgazdálkodás területén gyakorlati alkalmazások is várhatók. Bármilyen fontos adatok is, jelenleg sem a tengeri sótartalomra, sem a talajnedvességre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre globális mérések.
A képalkotó radar antennái – össesen 69 darab – három kinyitható karon helyezkednek el. A műhold 758 km magasban, poláris pályán keringve majdnem 3000 km átmérőjű területet tud megfigyelni, ebből a hasznos látómező egyszerre 1000 km-es. Az SMOS az egész Földre vonatkozóan három naponként ismétli a méréseit.
Az SMOS a szerelőcsarnokban. (Képek: ESA)
Az űreszköz a franciaországi Cannes-ban, a gyártó Thales Alenia Space üzemében a közelmúltban túljutott egy fontos mérföldkövön: repülésre alkalmasnak nyilvánították. Az eljárás során nem csak magát a műholdszerkezetet vizsgálták műszaki szempontból, hanem többek közt a hordozórakéta, a repülésirányítás, a majdani adattovábbítás és -feldolgozás készültségét is. Az SMOS így hamarosan megkezdheti útját – egyelőre csak az észak-oroszországi Pleszeckbe, ahonnan majd Rokot hordozórakétával Föld körüli pályára állítják. A kijelölt startdátum jelenleg 2009. szeptember 9. A tervezett működési élettartam minimum három év. Kapcsolódó linkek:
SMOS honlap (ESA)