Amerikai kutatók műholdas mérések alapján először állítottak elő olyan egységes térképet, amelyen az egész Föld erdeinek magassága szerepel.
A világ erdeinek magasságát a színskálán a fehértől indulva a zöld különböző árnyalatai jelölik. A legsötétebb zöld 70 m-es magasságnak felel meg. A számérték azt jelenti, hogy az adott területen a fák legalább 90%-a eléri a megjelölt magasságot. (Adatok: Michael Lefsky, kép: NASA Earth Observatory / Jesse Allen, Robert Simmon)
A térképen 5 négyzetkilométeres területekre vonatkozó erdőmagassági átlagokat tüntettek fel. Kiderül, hogy a legmagasabb erdők Észak-Amerika északnyugati vidékén, a csendes-óceáni partvidék környékén, valamint Délkelet-Ázsiában találhatók.
Erdőmagasságok Európában, a fenti világtérkép kinagyított részletén.
Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy egyrészt a fiatalabb, másrészt a nedvesebb erdők jobban megkötik a szén-dioxidot, illetve a szén jelentős része végül bizonyos fajta talajokba jut. A részletek azonban még teljesen bizonytalanok. Mindez azért fontos, hogy megtudjuk: a fosszilis tüzelőanyagok elégetése nyomán a levegőbe kerülő plusz szénből mennyit tud még elnyelni a természet, illetve az éghajlat melegedése milyen hatással lehet erre az elnyelő mechanizmusra: felerősíti-e, vagy inkább a visszájára fordítja a folyamatot? Ez utóbbi rossz hír volna, hiszen a pozitív visszacsatolás – a légkörben maradó még nagyobb mennyiségű üvegházhatású gáz – révén maga is a globális felmelegedést gyorsítaná.
A kutatók az ICESat műholdról kibocsátott és visszaverődött lézersugarak detektálásán alapuló lidar technikát használták az erdőmagasságok mérésére. A térkép elkészítéséhez hét év méréseit dolgozták fel. Ennyi idő alatt mindössze az erdővel borított szárazföldek felszínének 2,4%-át sikerült közvetlenül felmérni. A többi területhez a Terra és Aqua műholdak MODIS érzékelőinek űrfelvételeit használták, amelyeket a lidaros módszerrel mért területek segítségével „kalibráltak”. A kombinált térkép készítői szerint a módszer a jövőben tovább finomítható.
Az ICESat eredeti feladata a földi jégtakaró vastagságának folyamatos mérése volt. Az erdők és a biomassza felmérésére alkalmasabb lenne az ugyancsak lidart használó, a NASA számára az évtized második felére javasolt DESDynI (Deformation, Ecosystem Structure and Dynamics of Ice) műhold.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Helyi és regionális erdőmagassági térképek természetesen eddig is léteztek, de az új térkép egységes eljárással, a teljes bolygóra vonatkozóan gyűjti össze ezt a fontos információt. A munka több földmegfigyelő mesterséges holdnak – a NASA ICESat, Terra és Aqua műholdjainak – mérésein alapul. Az eredmények alapján meg lehet becsülni, hogy a világ erdei mennyi szenet tárolnak, illetve milyen gyors a szén körforgása a légkör és az ökoszisztéma között. Különösen nagy kérdés a klímaváltozás kutatói számára, hogy milyen eddig nem pontosan ismert folyamat nyel el évente kb. kétmilliárd tonnányit a levegőben szén-dioxid formájában megjelenő szénből. (Az emberi tevékenység nyomán keletkező mintegy évi 7 milliárd tonna szénből 3 milliárd jut a légkörbe, 2 milliárdot a világ óceánjai nyelnek el. A fennmaradó 2 milliárd „eltüntetésében” feltehetően meghatározó szerepe van a növényzetnek, a fotoszintézis révén.)
Egyre több a szén-dioxid a légkörben
Civilizációs eredetű szén-dioxid megfigyelése az űrből
A szén körforgása az űrből
Kövesd a szenet...
Térképen a Föld erdeinek magassága (NASA)
Az európai műhold első mérési adatait mindössze három hónappal a start után már a világ kutatóinak rendelkezésére bocsátották.
