Elkészült a Déli-sarkvidék teljes jégtakarójának mozgását ábrázoló, meglepetésekkel is szolgáló térkép, műholdradaros távérzékeléssel nyert adatok felhasználásával.
Az nem meglepő, hogy az antarktiszi jég mozog – hol jobban, hol kevésbé. A jégtakaró elcsúszhat az aljzaton, összenyomódhat, deformálódhat. A jégmozgás végeredménye a legjobban akkor látszik, amikor a tengerig elérő gleccserek végéről jéghegyek szakadnak le. A gleccserek valójában „fagyott folyók”, amelyek ugyanúgy eljutnak az óceánig, mint az igaziak, csak sokkal lassabban.
Most először sikerült felmérni a teljes déli-sarkvidéki jégtakaró mozgását. A különleges térkép alapjául kanadai, japán és európai radaros távérzékelő műholdak 1996 és 2009 közti mérései szolgáltak. Az eredmények alapján a kutatók képet alkothatnak a változásokról és azok sebességéről, pontosabban megjósolhatják a klímaváltozás következményeit, a tengerszint következő évtizedekre várható emelkedését.
Egyes helyeken a jég akár évente néhány km-t is elmozdulhat (a színskálán ezeket lila és vörös jelöli). Máshol csupán cm/éves nagyságrendű mozgások mutathatók ki (rózsaszín). A fekete körvonalak az antarktiszi medencék határait, többnyire hegyvonulatokat jeleznek – a mozgások általában itt a leglassúbbak. A színkódoláshoz logaritmikus skálát használtak, a számértékek m/év egységben értendők. (Kép: NASA / JPL-Caltech / UC Irvine / Eric Rignot et al.)
A leggyorsabb jég egyes gleccsereknél és part menti jégselfeknél található. Ugyanakkor ezek a mozgások messze a kontinens belsejéig visszakövethetők: a fagyott folyókat „mellékfolyók” egész rendszere táplálja. Az Antarktisz belső területein olyan jégmozgásokat sikerült kimutatni, amelyekről eddig nem tudtak a kutatók. A műholdas térkép új megvilágításba helyezheti a jégtakaró kutatását. Eddig úgy gondolták, hogy a jég helyzete elsősorban a saját súlya miatti deformáció miatt változik. A mellékág-rendszerek létezése arra utal, hogy jelentős jégtömegek csúsznak el az aljzaton, táplálva a partoknál a tengerbe futó gleccsereket. Ha ez utóbbiak olvadása felgyorsul, félő, hogy így egyfajta „dugók” tűnnek el, ami akár nagy, a kontinens belsejében levő jégtömegek kifelé áramlását gyorsíthatja fel.
(Animáció: NASA GSFC / JPL-Caltech)
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Gyorsuló gleccserek
A jégsziget széttöredezése előben
Fogyásnak indult antarktiszi gleccserek
Hatalmas hóolvadás az Antarktiszon 2005-ben
A Japánból induló cunami antarktiszi jéghegyeket szült
Az Antarktisz első teljes jégmozgástérképe (NASA EO)
Az ESA 1995-ben indított nagy sikerű földmegfigyelő műholdja befejezte működését. Most alacsonyabb pályára állítják, hogy ne legyen útban és hamarabb megsemmisüljön a légkörben.
