Műholdas „kémkedés” az antarktiszi jég után

Mára már a titkosítás alól felszabadított amerikai kémműhold-felvételek segítenek megmérni és megérteni a jégtakaró peremének több évtizedes változásait.

Ilyen űrfelvételek már az 1960-as évek eleje óta készültek. Most ezeket, valamint modern műholdas képeket használt fel egy brit vezetésű kutatócsoport, hogy az elmúlt fél évszázad jelenségeit tanulmányozza az Antarktisz keleti részén. Az 1963-tól rendelkezésre álló képek és a megfelelő időjárási adatok elemzéséből azt a váratlan következtetést vonták le, hogy még a legstabilabbnak tekintett kelet-antarktiszi jégtakaró is érzékeny a klíma változásaira. Tanulmányuk a Nature folyóirat legutóbbi számában látott napvilágot.

Vanderford-gleccser, Wilkes-föld. Ugyanannak a kelet-antarktiszi területnek a műholdfelvételei négy különböző időpontból. A sorozat eleje és vége között majdnem öt évtized telt el. Piros vonallal jelölték meg a jég 1963-as kiterjedését. (Kép: USGS Earth Resources Observation Science Center)

A vizsgált terület – a Déli-sarkvidék nyugati vidékeivel ellentétben – magasan fekszik, és itt mérhetők a Földön a legalacsonyabb felszíni hőmérsékletek. A jégtakaró vastagsága egyes helyeken 4 km. A benne tárolt víz mennyiségét jól érzékelteti, hogy ha teljesen elolvadna, akkor több mint 50 méterrel emelné meg bolygónk óceánjainak vízszintjét. Korábban úgy vélték, hogy ha valahol csekély a hatása a klíma ingadozásainak, az épp itt van. A műholdfelvételekkel a jégtakaró peremének kiterjedését vizsgálták, ahol a gleccserek elérik a tengert. A hőmérsékleti adatokkal összevetve azt tapasztalták, hogy a melegebb és hidegebb időszakokra a jég érzékenyen, a partvonal jól észrevehető visszahúzódásával illetve kiterjedésével reagál. A gleccserek tehát pontosan „együtt mozognak” a klíma változásaival. Így ha beindulna itt egy folyamatos melegedés, annak jégolvasztó a hatása nyomban érzékelhető lenne.

Az Antarktisz keleti része még a sarki kontinens többi vidékével összehasonlítva is nehezen megközelíthető, így a műholdas távérzékeléssel nyert adatok nagyon fontosak. A mostani átfogó vizsgálatban 175 gleccser tulajdonságait elemezték, 5400 km hosszú partszakaszon.

Kapcsolódó cikkek:
A Föld jege
Jégmozgás az Antarktiszon
A tengeri jég „arcai”
Feljövőben a cserjék
Dugyinka, 1966

Kapcsolódó linkek:
Kémműholdak képeiből jöttek rá a kelet-antarktiszi jégtakaró sérülékenységére (Live Science)