Leszállás egy üstökösmagon, két új szonda érkezése a Marshoz, új műholdak és űrszondák: ez (is) áll előttünk ebben az évben.
Szinte már hagyomány, hogy az éves beharangozónkba idén is kerül olyan esemény, amit már az előző évre is jeleztünk. Ez csupán azt mutatja, hogy az űrtevékenységben sem lehet mindent pontosan kiszámítani, főleg nem egy évvel előre. Csúszások, műszaki problémák vagy egyéb szempontok mindig közbeszólhatnak, ami miatt egy startot szükséges vagy célszerű elhalasztani. Így járt a francia SPOT-7 távérzékelő mesterséges hold (feltehetően idén februárban, indiai PSLV rakétával indul), és a Sentinel-1A, az Európai Űrügynökség (ESA) új radaros távérzékelő műholdja (Kourouból egy Szojuz hordozórakéta állítja pályára, talán májusban). Ne legyen kétségünk: csúszások 2014-ben is lesznek majd.
Az igazán biztos időpontokat az égi mechanika törvényei szolgáltatják. Az ESA Rosetta üstökösszondája például, amely 2004 óta rója precízen pályáját a Naprendszerben, nyárra ér célpontja, a 67P/Csurjumov–Geraszimenko-üstökös közelébe. Philae nevű leszálló egysége – rajta egy sor fontos magyar készítésű berendezéssel – várhatóan novemberben kísérli meg a leszállást az üstökös magjára, ami a maga nemében az első lesz az űrkutatás történetében. Hamarosan, már január 20-án elérkezik a várva várt nap, amikor az űreszköz felébred hosszú hibernációjából, hogy bejelentkezzen a földi irányítóknál.
A Philae az üstökös magján. (Fantáziakép: ESA / AOES Medialab)
A Mars továbbra is a legfőbb űrkutatási célpont marad a Naprendszerben. 2014-ben két új keringő űrszonda érkezik a környezetébe, méghozzá csupán két nap különbséggel. Mindkettő – a szeptember 22-én lefékező amerikai MAVEN (Mars Atmosphere and Volatile EvolutioN) és a 24-én a bolygó körül pályára álló indiai MOM (Mars Orbiter Mission) – már úton van, 2013 vége felé indultak. Elsősorban a légkört kutatják, illetve az indiai szonda a felszínt is fényképezi és vizsgálja majd. Nem lesznek egyedül, hiszen a vörös bolygó körül jelenleg is működik az amerikai Mars Reconnaissance Orbiter és Mars Odyssey, valamint az európai Mars Express. A felszínen pedig a NASA elnyűhetetlen Opportunity marsjárója, valamint a Curiosity önjáró laboratórium folytatja vizsgálódásait. Érdekes lehetőség adódhat októberben a Mars közelébe jutó C/2013 A1 (Siding Spring) üstökös megfigyelésére.
A Hold közel négy évtized után került ismét egy kicsit jobban a reflektorfénybe. Bár keringő egységekkel az elmúlt néhány évben is sok mindent megtudtunk az égitestről, 2013 decemberében az Esők Tengerén leszállt a kínai Csang'e-3 űrszonda. Ha minden jól megy, az egység 2014-ben végig aktív lesz, már ami a kéthetes holdi nappalokat illeti. Talán rövidebb ideig, de néhány hónapig remélhetőleg mindenképp működőképes marad a szonda által odaszállított Jütu holdjáró is. Ne felejtsük el megemlíteni a Holdat fényképező amerikai Lunar Reconnaissance Orbitert, és az égitest vékonyka légkörét vizsgáló LADEE (Lunar Atmosphere and Dust Environment Explorer) űrszondát sem.
A startok tekintetében várhatóan erős kezdést produkál a január. Újra munkába lép az amerikai SpaceX magáncég Falcon-9 v1.1 rakétája, a thaiföldi Thaicom-6 távközlési műholdat juttatva geostacionárius pályára. Utána a világ egyik legrosszabb sikerarányával küszködő india GSLV rakéta lesz a soron. Remélhetőleg most nem adódik gond a GSAT-14 távközlési hold indítása során. Még mindig január elején jöhet az amerikai Orbital Sciences Antares rakétája, amely amellett, hogy a Nemzetközi Űrállomás felé küldi a következő Cygnus teherűrhajót, még 33 apró pikoműholdat is magával visz, köztük Litvánia első űreszközét.
Az év hátralevő részéből – némileg szubjektív módon, a teljesség igénye nélkül – elsőként kiemeljük a NASA új adatátjátszó holdját (TDRS-L), amely január végén startol és geostacionárius pályára kerül. A TDRS rendszer biztosítja az amerikai földmegfigyelő műholdak, űrteleszkópok és a Nemzetközi Űrállomás folyamatos kapcsolatát a földi irányítókkal és adatközpontokkal.
Február végén Japánból indul egy közös japán-amerikai műhold (Global Precipitation Measurement, GPM-Core), amely a csapadék, vagyis az eső és a hó mennyiségét méri radaros módszerrel a világűrből, elősegítve a víz körforgásának jobb megértését a Földön, és hozzájárulva az extrém időjárási események és természeti katasztrófák pontosabb előrejelzéséhez. (Fantáziakép, a háttérben a már működő partner földmegfigyelő műholdakkal: NASA)
Az ESA Sentinel földmegfigyelő sorozatából a 2014-re átcsúszó, a bevezetőben már említett 1A mellett idén állhat pályára a 3A (egy főleg az óceánok és a növényzet megfigyelését célzó hold, áprilisban) és az optikai és infravörös tartományban űrfelvételeket készítő 2A (talán júniusban). Mindkét műhold az oroszországi Pleszeckből, Rokot rakétát használva kerül alacsony Föld körüli pályára. Az új európai Sentinel távérzékelő műholdak adataihoz szabad lesz a hozzáférés, amitől az adataik még jobb társadalmi és a gazdasági hasznosulását várják.
Júniusban kerülhet sorra a nagyfelbontású űrfelvételek kereskedelmi célú hasznosítását végző amerikai Digital Globe cég új, WorldView-3 műholdja. A következő hónapban jön a NASA légkörkutató OCO-2 (Orbiting Carbon Observatory-2) holdja, amelynek a nevében a 2-es szám azt jelzi, hogy most próbálják pótolni a 2009-es hibás start során elvesztett, a szén körforgását kutatni hivatott OCO műholdat.
A Naprendszer kutatását célzó programok közül talán még az év vége előtt indulhat a japán Hayabusa-2. Ez a sikerrel (és szerencsével) végződött Hayabusa kisbolygókutató küldetés folytatásának tekinthető, a cél ugyancsak anyagminta visszahozatala a Földre egy kisbolygóról.
A felsoroltakon túl még számos távközlési, katonai, navigációs, meteorológiai és más célú műhold készül 2014-ben is Föld körüli pályára, amelyekről továbbra is igyekszünk hírt adni egész évben. Emellett beszámolunk a meglevő űreszközök eredményeiről, az űrkutatás és az űrtevékenység érdekességeiről. Magyar szempontból egy dolgot szeretnénk kiemelni az év elején: a várakozások szerint 2014 lehet az az év, amikor kedvező kormányzati döntéssel megnyílhat végre hazánk régen várt csatlakozásának lehetősége az Európai Űrügynökséghez. Ha ez így lesz, azzal biztosíthatjuk a magyar űripar és űrkutatás továbbfejlődési és felzárkózási lehetőségét – mindannyiunk örömére és az ország hasznára. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Mi várható 2013-ban? (1. rész)
Mi várható 2013-ban? (2. rész)
Hideget-meleget kap a Sentinel-1A
Rosetta: még száz nap az ébredésig
Indiából a Marshoz
MOM: útban a Mars felé
Üstökös a Marsnál 2014-ben
GYORSHÍR: Kína a Holdon!
Álomban az Esők Tengerén
A LADEE a Holdnál
Ingyen hozzáférhetők lesznek a Sentinel adatok
Raktárban marad a GeoEye-2 műhold
Újra elkészítenék az elveszett műholdat
Kell még a jó öreg Delta-2
Készülhet a Hayabusa-2
ESA-csatlakozási tárgyalásaink első fordulója
Mi várható 2014-ben? (1. rész)
Űrnaptár (JPL)
2014 a világűrben (Wikipedia)
A klímaváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás nem csak a melegebb hőmérsékletre és a megemelkedő tengervízszintre való felkészülést jelenti az Egyesült Államokban.
