Műholdas mérések szerint 35 év alatt mintegy felére zsugorodott az északi sarkvidéket borító jégtakaró nyár végi kiterjedése. A látványos animáció önmagáért beszél.
Az Arktiszt borító jégtakaró állapotát folyamatosan követik a szakemberek a műholdas mérésekkel. A legmegbízhatóbb indikátornak a mikrohullámú tartományban végzett mérések bizonyultak. A jég állapotát jellemző különböző, a mérésekből levezethető paraméterek fontos információt nyújtanak a klímaváltozásról. A mérések többségét az SSMI vagy SSM/I (Special Sensor Microwave Imager) képalkotó mikrohullámú szenzorokkal végezték, amelyeket 1987 óta az amerikai katonai meteorológiai műholdakon (Defense Meteorological Satellite Program, DMSP) használnak.
Nyaranta az Arktisz jegének egy része megolvad, a sarkvidéket borító jégsapka egyre kisebbé válik. Legkisebb kiterjedését általában augusztus utolsó napjaiban vagy szeptember első felében éri el. Ennek a minimális jégterületnek a nagyságát határozták meg minden évben, és ebből állították össze az 1979 és 2015 közötti időszakot bemutató animációt, illetve a digaramot. Az animáción látható „lüktetés” tehát nem az évszakos ingadozást jelenti, hanem az egyes évek azonos állapota közötti különbségeket.
Az Arktisz jéggel borított területének kiterjedése, amikor az adott évben legkisebbre zsugorodik a jégtakaró (millió km2), a jobb felső sarokban az évszámmal. (Kép: NASA / GSFC Scientific Visualization Studio)
Ugyanez az ingadozás a diagramon is látható, mindamellett feltűnő az általános csökkenő tendencia. Ennek illusztrálására az animációból két képet külön is bemutatunk, az 1980-as legnagyobb kiterjedésű „minimumot”, illetve a 2012-es legkisebb minimumot. Utóbbi évben a jégtakaró kiterjedése még az 1980-as minimum felét sem érte el (1980-ban 7,01 millió km2, illetve 2012-ben 2,91 millió km2 volt, míg az animáció utolsó évében, 2015-ben 3,885 millió km2 volt).
Az arktiszi jég 1980-ban augusztus 26-án érte el legkisebb kiterjedését, de még ekkor is 7,01 millió km2-t borított a jég. (Kép: NASA / GSFC Scientific Visualization Studio)
2012-ben szeptember 12-étől kezdett nőni a jég kiterjedése, a minimális jéggel borított terület mindössze 2,91 millió km2 volt. (Kép: NASA / GSFC Scientific Visualization Studio)
Olvasóink számára a hír talán kevéssé meglepő, hiszen annak idején portálunkon hírt adtunk arról, hogy – ugyancsak műholdas mérések tanúsága szerint – „Az Egyesült Államok kontinentális részén 2012 júliusa volt a valaha mért legnagyobb átlaghőmérsékletű hónap. Az egész Földet tekintve is meglehetősen magas volt a hőmérséklet: 1880, a modern adatgyűjtés kezdete óta ez bizonyult a negyedik legforróbb júliusnak”. Nem csoda, hogy a különösen forró nyár végére a sarkvidéket borító jégtakaró minden korábbinál kisebbre zsugorodott. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Gyarapodó jég az Arktiszon
Jég veled!
A Föld jege
Forró nyarunk térképen
Jégolvadás az Északi-sarkvidéken
A CryoSat-2 első jégvastagság-adatai
Gyorsan olvad a jég az Északi-sark körül
Kamionokkal a jég hátán
Hajózási útvonalak északon
Az Arktisz jégtakarójának változása (NASA Scientific Visualization Studio)
NASA Scientific Visualization Studio
Az SSM/I mikrohullámú képalkotó műszer leírása az amerikai Országos Hó és Jég Adatközpont honlapján
Defense Meteorological Satellite Program (DMSP)
Megfordult a korábbi évek csökkenő tendenciája, tavaly enyhén nőtt az űrszemét mennyisége. A Föld körül keringő mesterséges tárgyak össztömege meghaladta a 7000 tonnát.
