Folyamatosan csökken az Arktisz jégtakarójának tél végi kiterjedése (is). A trend idén is érvényesült.
Korábbi cikkünkben arról számoltunk be, hogy folyamatosan csökken az Arktiszt borító jég nyár végi legkisebb kiterjedése. Most tették közzé az idei télre vonatkozó adatokat. Nem meglepő, hogy a téli mérések is ugyanezt a csökkenő tendenciát támasztják alá.
Az idei tél végére 2016. március 24-re érte el az arktiszi jégtakaró a maximális kiterjedését: 14,52 millió km2-t. Ez az eddigi legkisebb kiterjedésű tél végi jégtakaró. Az eddigi negatív rekordot a tavalyi év tartotta 14,54 millió km2-rel. A csökkenés kicsi, de a pontos műholdas mérésekkel kimutatható, és beleillik abba a hosszú távú trendbe, amely szerint a jégtakaró maximális kiterjedése évtizedenként 2,8%-kal csökken. Ez a csökkenés kisebb arányú, mint a nyár végén tapasztalható tendencia, de ez is jelzi az Arktisz felmelegedését.
Az arktiszi jégtakaró elmúlt téli legnagyobb kiterjedése 2016. március 24-én, Észak-Amerika, illetve a Távol-Kelet felől nézve. (Képek: NASA's Scientific Visualization Studio)
Feltűnőbb a különbség, ha a jégtakaró kiterjedését az elmúlt évtizedek átlagához hasonlítjuk. Az utolsó képen a 2014/15 tél végi legnagyobb kiterjedésű, 2015. február 25-i jégtakaró látható (amely, mint láttuk, területét tekintve alig különbözött az idei maximumtól), de a képen sárga színnel megjelölték az 1979–2014 közötti három és fél évtized átlagát. Az Ohotszki-tengert borító jég 2015-ben több mint 500 km-re kevésbé terjedt ki, mint az előző 35 év átlaga.
A 2014/15-ös tél végén is észrevehetően kisebb volt az Arktiszt borító jég kiterjedése az előző 35 év tél végi, legnagyobb jéggel borított területek átlaga (sárgával jelölt terület). (Kép: NASA Scientific Visualization Studio)
Az animációt a Japán Űrügynökség (JAXA) Shizuku (GCOM–W) műholdján működő AMSR–2 (Advanced Microwave Scanning Radiometer) mikrohullámú sugárzásmérő 89 GHz-es frekvencián végzett mérései alapján állították össze. Az Arktiszt borító jégtakaró változását mutatja 2015. szeptember 7. és 2016. március 24. között.
A hosszú távú vizsgálatok alapján azt is kimutatták, hogy – a várakozásokkal ellentétben – alig van összefüggés egy adott évben a jégtakaró tél végi maximális és nyár végi minimális kiterjedése között. Nem igaz az a feltevés, hogy ha tél végén kisebb a jéggel borított terület, akkor az olvadás „előnnyel indul”, ezért a nyár végi minimum is kicsi lesz. Kiderült, hogy a nyári olvadás idején jellemző időjárási helyzet az, ami döntően befolyásolja az adott év jégtakarójának minimális kiterjedését. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Az Arktisz jégtakarójának zsugorodása
Egy nap a Shizuku „szemével”
Gyarapodó jég az Arktiszon
Jég veled!
A Föld jege
Forró nyarunk térképen
Jégolvadás az Északi-sarkvidéken
A CryoSat-2 első jégvastagság-adatai
Gyorsan olvad a jég az Északi-sark körül
Kamionokkal a jég hátán
Hajózási útvonalak északon
Arktiszi téli jég (NASA Scientific Visualization Studio)
NASA Scientific Visualization Studio
GCOM–W műhold
AMSR2 radiométer
Műholdas mérések szerint 35 év alatt mintegy felére zsugorodott az északi sarkvidéket borító jégtakaró nyár végi kiterjedése. A látványos animáció önmagáért beszél.
