Az éghajlatváltozás miatt visszahúzódik egy kanadai gleccser, lefolyó vize pedig hirtelen irányt váltott.
A különös eset 2016 tavaszán, néhány nap leforgása alatt történt, ami geológiai értelemben nyugodtan nevezhető villámgyors változásnak. Az egy év különbséggel készített két felvételen jól látható a drasztikus változás.
A 2015. június 23-i állapot. (Kép: NASA Earth Observatory)
A 2016. június 18-i helyzet. (Kép: NASA Earth Observatory)
A St. Elias-hegységben lévő Kaskawulsh-gleccser Kanada legnyugatibb tartománya, Yukon délnyugati részén helyezkedik el, olvadó és visszahúzódó nyelve a felvételeken lent középen látható. A 2015-ös felvételen feltűnő, hogy a gleccser olvadásából származó víz a Slims folyón keresztül észak felé folyik, majd beleömlik a Kluane-tóba (ez a képen már nem látható), ahonnan a nyugat felé tartó Yukon folyón keresztül a Bering-tengerbe ömlik. A víz kisebb része már akkor is egy másik vízgyűjtőbe került. A Kaskawulsh folyón keresztül kelet felé folyt el, majd az Alsek folyón keresztül dél felé tartva az Alaszkai-öbölbe ömlött. 2016 tavaszán bekövetkezett az említett gyors változás, és attól kezdve megfordult a helyzet. A gleccser olvadékvizének a Kaskawulsh folyó lett a fő elvezetője, míg a Slims szinte teljesen kiszáradt. A drámai változásról először a környéken közlekedő pilóták értesítették Daniel Shugart, a Washington–Tacoma Egyetem geomorfológusát, aki részletesen megvizsgálta az esetet.
A változást dokumentáló űrfelvételeket a Landsat–8 OLI (Operational Land Imager) kamerája készítette. A hamisszínes képek előállításához a műszer két infravörös és látható vörös (4-es, 5-ös és 6-os) csatornáját használták, hogy jobban meg lehessen különböztetni az így sötétkéknek látszó vízfelületeket a környezetüktől. A vegetáció zöld, a hó és a jég pedig világoskék a képen. A 2015-ös felvételen a Slims még szélesen hömpölyög, a 2016-os képen már csak keskeny csíknak látszik. Addigra az olvadékvíz új csatornát vájt magának a gleccser frontjánál, de a jelentős változást előidéző ok a képen csupán néhány pixel kiterjedésű. Ezen a felvételen a víz legnagyobb része a gleccser alatt látható tavon keresztül a Kaskawulshba folyik. Az eredeti cikk oldalán a nézet átváltható az egyesített képre, ahol a változás még könnyebben követhető.
A történtekről beszámoló írások azt emelik ki, hogy az emberi tevékenység következtében történt a váltás a két vízgyűjtő terület között. Ez közvetve természetesen igaz, hiszen a változás kiváltó oka a gleccser éghajlatváltozás miatti olvadása. Emellett azonban rá lehet mutatni az ún. „pillangószárny effektusra”, amikor egy jelentéktelennek tűnő változás jelentős következményeket vált ki. A kutatók szerint egyébként alig képzelhető el, hogy ide-oda billenésről lehet szó, ők az átrendeződést a jelenlegi éghajlati viszonyok fennmaradása esetén egyirányúnak és végérvényesnek tekintik. A Föld történetében számos hasonló, sőt ennél sokkal jelentősebb változás is történt, különleges azonban, hogy a viszonylag jelentős átalakulás a szemünk láttára, jól dokumentáltan és nagyon hirtelen, ténylegesen pillanatszerűen történt. Azonnal kimutatható volt a Kluane-tó vízszintjének csökkenése az átrendeződés következtében.
A szinte teljesen elapadt Slims folyó torkolata a Kluane-tó déli végében. (Kép: Wikipedia)
A változás léptékét néhány adat érzékelteti. A gleccser nyelve mintegy 5 km széles. A Slims folyó völgye 1,5 km széles, maga a folyó pedig, amikor a gleccser még ezt táplálta, 300–600 m széles volt. A korábban a gleccser vizével táplált Kluane-tó 70 km hosszú, mélysége helyenként eléri a 70 métert. A tavat tápláló folyó elapadása miatt bekövetkező, hosszú távú változásokat egyelőre nem ismerik. A folyók átrendeződése nagyon gyéren lakott területen történt, így a változások az emberi tevékenységet nem érintik lényegesen. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Upsala-gleccser
Zachariae-gleccser
Gleccserek és fjordok Patagóniában
Gyorsuló gleccserek
Az eltérült folyó (NASA EO)