...a levegő kén-dioxiddal való szennyezettsége. Ezt állapította meg egy műholdas adatokat felhasználó tanulmány.
A kutatást a Marylandi Egyetem és a NASA munkatársaiból álló csoport végezte és nemrég a Scientific Reports folyóiratban publikálta. Az elemzett adatok a 2004-ben indított amerikai Aura földmegfigyelő műholdon működő holland–finn ózonmonitorozó műszertől (Ozone Monitoring Instrument, OMI) származtak. Az Aura hosszú működési ideje lehetővé tette, hogy egy évtizednél is hosszabb idejű, már szembetűnő változásokat kimutathassanak.
Kína kén-dioxiddal (SO2) szennyezett levegőjű vidékein 2005 és 2016 között számottevő mértékben csökkent az emisszió. A színskála az éves átlagos kén-dioxid-koncentrációt mutatja. (Kép: NASA EO / Jesse Allen / Chris McLinden / Environment Canada)
Indiában ezzel szemben a szennyezőanyag növekedését mérték a levegőben. (Kép: NASA EO / Jesse Allen / Chris McLinden / Environment Canada)
A térképeken a 2005-ben és 2016-ban érvényes, egy évre átlagolt kén-dioxid-koncentrációkat láthatjuk Kína keleti részén, illetve India területén. A levegőbe kerülő SO2 okozza a savas esőt, elősegíti a szmog keletkezését és számos egészségügyi problémáért tehető felelőssé. Természetes úton a vulkánok a legnagyobb forrásai, az emberi tevékenységek közül a szén elégetése, a szénerőművekben történő villamosenergia-termelés juttatja a leginkább a légkörbe. A kőszén kéntartalma jellemzően 3% körüli. Bár Kína és India továbbra is a Föld legnagyobb szénfelhasználói, a jelek szerint Kína kén-dioxid-emissziója 2007 óta nem kevesebb mint 75 százalékkal mérséklődött. Ezzel egyidőben Indiában mintegy másfélszeresére növekedett a kibocsátás. Ennek jelei a műholdas mérések alapján készített térképek összehasonlításából is nyilvánvalók.
A kutatás vezetője szerint a kínai csökkenés mértéke meghaladja a szakemberek várakozásait is. Az országban – nem függetlenül a fővárost, Pekinget és más nagyvárosokat sújtó rendszeres, súlyos szmoghelyzettől – a 2000-es évek elejétől kezdték a hatóságok szigorúbban venni a légszennyezést. A kibocsátók megbírságolása, az emissziócsökkentési célok megállapítása és betartatása mostanra meghozta az eredményét. Bár a szén felhasználása nem hogy csökkent volna, de 50%-kal magasabb is lett, az elektromos energia termelése pedig egyenesen megduplázódott a kínai gazdaságban, a kén-dioxid kibocsátását mégis látványosan mérsékelni tudták. Ennek ellenére nem lehetnek teljesen elégedettek, hiszen a levegőminőség továbbra sem jó, a SO2 – bár jelentős szennyező – csak 10-20%-ban felelős a szmogért. Ha tehát Pekingben gyakrabban szeretnének kék eget látni, akkor más módon is kell küzdeniük a légszennyezettség ellen...
Ami Indiát illeti, 2012-ben nyílt meg a legnagyobb szénerőműve. Az kén-dioxid-szennyezettségből adódó egészségügyi problémák egyelőre nem annyira közvetlenül jelentkeznek, hiszen a kibocsátók a legsűrűbben lakott nagyvárosoktól viszonylag távol találhatók. A gazdaság energiaigénye azonban tovább növekszik, így nem nehéz megjósolni, hogy a helyzet romlani fog, hacsak nem tesznek már most a kínaiakhoz hasonló intézkedéseket.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A sárkány mérges lehelete
A levegő Pekingben
Légköri összetevők mérése az űrből
Szénerőművek füstje az űrből
Újdonság a műholdas légszennyezettség-mérésben
Kén-dioxidot kibocsátó tűzhányók
Vulkáni eredetű kén-dioxid az óceán fölött
A kén-dioxid-kibocsátás változása Kínában és Indiában (NASA EO)
A szárazföldi és a tengeri növényi élővilág húsz év alatt bekövetkezett változása – a klorofill mennyiségén keresztül – egyetlen animáción követhető.
