Űrszemét és más érdekességek

Az űrszemétről szóló szokásos, aktuális információk mellett az egyik ENSZ-es előadásba két látványos kép is bekerült, bár az űrszeméthez nincs sok közük.

Amint arról korábbi cikkünkben beszámoltunk, az ENSZ Világűrbizottságának Tudományos és Technikai Albizottsága (COPUOS STS) 2019. február 11–22. között Bécsben tartotta 56. ülésszakát. Az ülésszakon „Az űridőjárás és a kis műholdak” témájú szimpóziumon hat, az ülésszak egyes napirendi pontjaihoz kapcsolódóan további 62 szakmai előadás is elhangzott. Ígéretünknek megfelelően ezek közül néhányat részletesen is ismertetünk, a többit az érdeklődők az ülésszak honlapján tekinthetik meg.

Az ülésszak napirendjén évek óta önálló pontként szerepel az űrszemét kérdése. Ehhez kapcsolódóan rendszerint több előadás is elhangzik, ezekből villantunk fel – a teljesség igénye nélkül – néhány érdekesebb információt.

Az ESA űrszeméttel kapcsolatos 2018-as tevékenységéről Holger Krag, az ESA Darmstadtban (ESOC) működő Űrszemét Irodájának vezetője számolt be. Az ESA tavaly nyolc űreszközt indított, a Sentinel–3B műholdat, négy Galileo holdat, az Aeolust, a BepiColombo szondát és az ESEO-t. Portálunkon mindegyik indításról hírt adtunk, az előadásból csak az űrszemét vonatkozásokat emeljük ki. A Sentinelt pályára állító Briz–KM végfokozat olyan pályára került, amelyről 25 éven belül lezuhan. A Galileo holdakat indító Ariane–5 ES utolsó fokozata a konstelláció MEO pályája alatti temetői pályára állt. Az Aeolust indító Vega/AVUM végfokozat irányítottan visszatért a Földre. A BepiColombót pályára állító Ariane–5 utolsó fokozata maga is heliocentrikus pályára állt, így űrszemétként nem kell figyelembe venni. Az ESEO-t indító Falcon–9 rakéta utolsó fokozata irányítottan letért a Föld körüli pályáról. Számos további érdekes információ (rengeteg diagrammal) az ESA Űrszemét Irodája által készített éves jelentésben található (lásd lent).

Az ESA szerteágazó tevékenységet folytat az űrszeméttel kapcsolatban a megfigyeléstől és követéstől az űrszemét jövőbeli eltávolítási lehetőségeinek vizsgálatáig

A NASA űrszeméttel foglalkozó vezető kutatója, J.-C. Liou előadásában lényegében azt az űrpolitikai direktívát ismertette (SPD-3), amelyről portálunkon már annak kibocsátásakor beszámoltunk.

A CNES CAESAR rendszere 2018-ban 106 műholdat követett. A táblázatból látható, hogy az alacsony Föld körüli pályán (LEO) a legsúlyosabb a helyzet, a 26 követett műholdra 25 esetben kellett űrszeméttel való ütközés veszélye miatt riasztást kiadni, 15 esetben pedig elkerülő manővert kellett végezni. A közepes magasságú pályákon – egyelőre legalábbis – biztonságos a „közlekedés”

A francia előadást a CNES Űrbiztonsági Irodájának vezetője, L. Francillout tartotta. A CNES CAESAR (Conjunction Analysis and Evaluation, Assessment and Recommendations) rendszere 2018-ban 106 alacsony, közepes, illetve GEO pályán keringő műholdat követett, összesen 17 ütközést elhárító manővert kellett végrehajtani, döntő többségüket az alacsony Föld körüli pályán.

A CNES rendszere tavaly hat francia indítású és két külföldi, nagyméretű űrszemétdarab lezuhanását követte. A messze legnagyobb darab a 6,6 tonnás Tienkung-1 kínai űrállomásmodul volt

A Surrey-i Egyetem képviselője az EU 7. keretprogramjában finanszírozott, az űrszemét eltávolításának lehetőségével foglalkozó tanulmány (RemoveDEBRIS) eredményeiről és azok egy részének gyakorlati megvalósulásáról számolt be. Többek közt ismertette azt a kísérleti műholdbefogó módszert, amelyről a közelmúltban mi is hírt adtunk.

A RemoveDEBRIS projekt közreműködői és feladataik

A Japán Űrügynökség (JAXA) munkatársa előadásában arról számolt be, hogy Ausztráliában három 20 cm-es távcsövet helyeztek üzembe, amelyekkel az űrszemetet követik. Bemutatta a JAXA-nál folyó, az űrszemét aktív eltávolítására (ADR, Active Debris Removal) vonatkozó kísérleteket. A JAXA többek közt optikai szimulátort épített az ADR célpontok fénygörbéjének szimulációja céljából. Eközben a Mt. Nyukasa Obszervatórium 60 cm-es távcsövét úgy módosították, hogy az alkalmas legyen az ADR célpontokról közvetlen képalkotásra. Eközben folyik az aktív eltávolítást végző technika fejlesztése. Emellett beszámolt a HTV–7 kapszulájának visszatéréséről és bemutatott két közeli felvételt a Ryugu kisbolygóról.

A japán HTV–7 teherűrhajó visszatérő kapszulájának kiemelése a Csendes-óceánból 2018. november 11-én

A Hayabusa–2 szonda felvétele 2018. július 20-án, 6 km távolságból a Ryugu kisbolygóról. (Kép: JAXA, University of Tokyo, Kochi University, Rikkyo University, Nagoya University, Chiba Institute of Technology, Meiji University, Aizu University, AIST)

A Hayabusa–2 szonda néhány centiméteres részletességű felvétele 2018. szeptember 21-én, 64 m távolságból a Ryugu kisbolygóról. (Kép: JAXA, University of Tokyo, Kochi University, Rikkyo University, Nagoya University, Chiba Institute of Technology, Meiji University, Aizu University, AIST)

Kapcsolódó cikkek:
Az ENSZ Albizottság ülése
Kráterek százai
Szigonyozás az űrben
Az űrszemétről
Szemeteljünk diszkógömbbel?

Kapcsolódó linkek:
Az USA űrszemét előadása
Az ESA űrszemét előadása
Franciaország űrszemét előadása
Japán űrszemét előadása
A RemoveDEBRIS porjekt előadása
Az ESA éves űrszemét-jelentése
ENSZ Világűriroda (OOSA)
A technikai előadások (letölthető) anyagai
A COPUOS STS 56. ülésszakának anyagai
Az Albizottság üléseiről készült hangfelvétel az ENSZ hivatalos nyelvein