Nem magától értetődő a kapcsolat a műholdas adatok, a gépi tanulás és a környezet helyreállítása között, az ESA ɸ-hét rendezvényén azonban egy ilyen téma is felmerült.
A holland projekten dolgozók arra voltak kíváncsiak, miként reagál a természet a legelésre. Az emberi tevékenység egyre durvábban avatkozik be a természeti környezetbe, amelynek „visszavadítása” fontos természetvédelmi feladat. Ennek keretében olyan természetes folyamatokat keresnek a szakemberek, amelyek helyreállítják a károsodott ökoszisztémákat és tájat.
A visszavadítás egyik kísérleti terepéül Hollandiában, a világ egyik legsűrűbben lakott országában az Amszterdamtól nem messze, a tengerparton fekvő Oostvadersplassen nevű természetvédelmi területet választották. Az 1968-ban 56 km2-en létrehozott terület igazi madárparadicsom, ahová később nagytestű növényevő állatokat telepítettek, hogy lelegeljék a bokros-bozótos területeket. A Leideni Egyetem környezettudományi intézete vezetésével folyó projektben azt vizsgálták, hogyan változott meg az elmúlt két évtized alatt a vegetáció a legelés hatására, egyúttal olyan módszereket fejlesztettek ki, amelyek segítik a természetvédelmi terület vezetőségét a jövőre vonatkozó döntéseikben.
A Copernicus program egyik Sentinel–2 műholdjának felvétele az Oostvadersplassen természetvédelmi területről. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
A kérdés az, hogy ehhez mennyiben használható a távérzékelés. Kimutathatók-e az állatok viselkedése által előidézett változások a vegetációban, illetve a visszavadítás segíti-e az ökoszisztéma működését? A vizsgálat során a Copernicus program Sentinel–2 és a NASA Landsat műholdjainak adatait használták. Emellett a helyszínen készített felvételekkel követték az állatok viselkedését és a füves területek tulajdonságait. A két tényező közti kapcsolatot az egyetem munkatársai a projekt keretében gépi tanulással szeretnék pontosabban megállapítani.
Az ESA ɸ-hét rendezvényén a Leideni Egyetem környezettudományi intézetének munkatársa arról tartott előadást, hogyan lehet gépi tanulás segítségével pontosan meghatározni a kapcsolatot a természetvédelmi területen a növényevők legelése és a vegetáció alakulása között. (Forrás: ESA)
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Zöldülő Földünk
Óceáni és szárazföldi vegetáció
Vizes élőhelyek megfigyelése radarral
Landsat és Sentinel-2
Phoenix-szigetek Természetvédelmi Terület
Gépi tanulás és a természetes környezet helyreállítása (ESA)
Az ESA Fi-hét (Φ-week) rendezvénye