A folyami jég is fogy

A globális éghajlatváltozás miatt telente rövidebb időre fagynak be a folyók egy három évtizedre kiterjedő vizsgálat szerint.

A Föld szárazföldi területeinek több mint harmadán találunk olyan folyókat, amelyek évszakosan befagynak, ami megváltoztatja a hidrológiai, ökológiai, éghajlati és társadalmi-gazdasági viszonyokat a környéken. A folyami jég csökkenését a világ számos területén már korábban is kimutatták, legújabban amerikai kutatóknak sikerült a csökkenés mértékét számszerűsíteni, és globálisan meghatározni. Munkájukhoz a Landsat műholdak 1984 és 2018 között készített több mint 400 000 felvételét használták. (A vizsgálatban csak a 90 méternél szélesebb folyókat vették figyelembe. Természetesen a kisebb folyók is befagynak, de azok jégborítottsága a Landsat felvételek alapján nem azonosítható megbízhatóan.)

A 2015. június 11-én készült, természetes színű Landsat–8 OLI felvételen a jégtakaró felszakadozása látható a Léna deltatorkolatánál. A tavak némelyike azért látszik zöldnek, mert az összefüggő jégtakaró teteje megolvadt, vízréteg helyezkedik el a jég fölött. (Kép: NASA EO / Joshua Stevens / USGS)

Ennek alapján az elmúlt három évtizedre vonatkozóan a jég évi 2,5%-os csökkenését mutatták ki, a „legjegesebb” hónapban, márciusban azonban a csökkenés évi 4,3%. A legjelentősebb csökkenést a Tibeti-fennsíkon, Kelet-Európában és Alaszkában tapasztalták. Azt is megállapították, hogy a felszín közelében a levegő hőmérsékletének 1 °C-os emelkedése hatására átlagosan 6,1 nappal rövidebb ideig borítja jég a folyókat. A tendencia a globális hőmérséklet növekedésével arányosan a jövőben is folytatódik.

A jég kiterjedése a 90 méternél szélesebb folyókon a téli hónapokban (az északi félgömbön december–január–februárban, a délin június–július–augusztusban). A télen befagyó folyók túlnyomó többsége az északi félgömbön található, a déli félgömbön csak Új-Zélandon, Ausztráliában és Patagóniában fagy be néhány folyó az ottani télen. (Kép: NASA EO / Joshua Stevens / Yang et al. 2020)

A Föld leghidegebb éghajlatú területein a szárazföldi vízi közlekedés fontos és gazdaságos alternatívája telente a folyók, tavak, tengeröblök tartós jégtakaróján kialakított utak használata. Ez a közlekedési lehetőség szorul háttérbe a vizsgált tendenciák hatására. A kutatók megállapították, hogy a folyami jég kiterjedése márciusban éri el maximumát. Ebben a hónapban a vizsgált folyószakaszok 56%-át borította jég, ami áprilisra 47%-ra, májusra pedig 22%-ra csökkent.

A jéghelyzet változása a nagyobb folyókon az 1984–1994 évek átlaga és a 2008–2018 évek átlaga között. Az ábrázolt érték a két időszakra vonatkozó, százalékban kifejezett jégborítottság különbsége. (Kép: NASA EO / Joshua Stevens / Yang et al. 2020)

A projektet részben a NASA és a CNES SWOT (Surface Water and Ocean Topography) küldetése előkészítésének szánták. A műhold radar-interferometriai módszerrel fogja a világ vízfelszíneit vizsgálni. A majdani adatok pontos értelmezéséhez fontos ismerni a folyók jégborítottságának jellemzőit, elsősorban azt, hol és mikor alakul ki összefüggő jégtakaró az egyes folyókon. A tervek szerint a SWOT-ot 2021 szeptemberében a kaliforniai Vandenberg Légitámaszpontról a SpaceX Falcon-9 rakétájával állítják pályára.

Kapcsolódó cikkek:
A vártnál is gyorsabban olvad Grönland jege
Jégtorlaszok a Dunán
A dunai jégzajlás az űrből
Jégtorlasz okozott árvizet Alaszkában

Kapcsolódó linkek:
Egyre kevésbé jegesek a folyók (NASA EO)
A folyók jégborítottságának változása (Nature)
SWOT műhold (NASA)