Nem rontja, hanem éppenséggel javítja a szén-dioxid-mérleget, hogy kínaiak százmilliói költöznek vidékről a nagyvárosokba.
Erre a váratlannak tűnő következtetésre jutottak többféle műholdas távérzékelési adatot is feldolgozva a Koppenhágai Egyetem kutatói. Tanulmányuk a Nature Sustainability folyóiratban jelent meg.
A karbonsemlegességet 2060-ra elérni tervező Kínában az elmúlt három évtized leforgása alatt nem kevesebb mint 290 millió ember költözött a városokba. 1995-ben még 859 millióan éltek az ázsiai országban vidéki, falusi környezetben. 2020-ban ez a szám már csak 510 millió volt. Ugyanebben az időszakban a városi népesség 301 millióról (26,41%) 848 millióra (63,89%) növekedett. 2011 óta Kína lakosságának többsége már városokban él. Az urbanizáció világszerte tapasztalható jelenség, de sehol sem érint ekkora tömegeket az emberek vidékről a városokba költözése, mint Kínában. Ezért is jó terep ez a jelenség klímaszempontból való vizsgálatára.
A kutatócsoport nagy mennyiségben, többféle módszerrel gyűjtött műholdas földmegfigyelési adatokkal, demográfiai adatokkal, és a mobiltelefon-tulajdonosok mozgásáról árulkodó cellainformációkkal dolgozott. Műholdképek alapján becsülték például a biomassza változását, de a világításról (fényszennyezésről) tanúskodó éjszakai felvételekből becslést tudtak adni a ténylegesen a városokban tartózkodó népesség számáról is.
A közkeletű vélekedés szerint a városiasodás általában nem segít a levegőbe jutó szén-dioxid csökkentésének. Hiszen az építkezések nyomán természetes zöldterületek tűnnek el és alakulnak betonrengeteggé. Az elpusztított fák pedig a továbbiakban nem tudják megkötni a levegőből a szén-dioxidot. A kutatócsoport a vizsgált időszakot a szénháztartás alakulása szempontjából több szakaszra tudta bontani. 2002 és 2010 között például a városok terjeszkedése még csökkentette a felszín felett található biomassza tömegét, de a trend később megfordult. A városi zöldterületek (parkok, fák, zöld tetők) aktív telepítése révén összességében 2002 és 2019 között már növekedett a biomasszában megkötött szén mennyisége. Ráadásul ami még jelentősebb hatással járt, a nagyvárosoktól távolabb fekvő vidéki területeken is „feléledt” a természet, miután a városokba települő lakosság után csökkent a környezet terhelése.
Sencsen (Shenzhen) „tájképének” egy részlete. Nagyon is számítanak a városi fák! (Kép: Getty Images)
A tanulmány fő konklúziója, hogy a városiasodás, valamin a karbonsemlegesség elérésére való törekvés nem egymást eleve kizáró folyamatok. Az urbanizációt megfelelően szabályozva, kellő „zöldítő” intézkedésekkel éppenséggel elő is segíthetik a légköri szén-dioxid mennyiségének csökkentését. A kutatók azonban megállapítják, hogy önmagában az erdőtelepítés nem csodaszer, messze nem elegendő. Az erdősítésnek vannak korlátai, ami miatt nem lehet megúszni a fosszilis energiahordozók égetésének visszafogását, ha valóban el szeretnék érni a karbonsemlegességet. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Műholdak, erdők, felhők
A zöldülés kedvező éghajlati hatása
Erdősítéssel a növekvő üvegházhatás ellen
Jót tesz a klímának a 290 millió új kinai városlakó (University of Copenhagen)
Egy Falcon-9 rakéta indította az ASI kettős, polgári és katonai hasznosítású SAR műholdját.
