Az irányítatlanul sodródó, de az adásokat még sugározni képes Galaxy-15 műsorszóró műhold veszélyezteti a szomszédos AMC-11 működését, amit ezért inkább kellő távolságba manővereznek.
Számos híradásban volt olvasható az elmúlt hetekben a geostacionárius pályán keringő Galaxy-15 esete. Az Intelsat vállalat űreszköze április 5-én ment tönkre, feltehetően egy erős napkitörés nyomán, a nagyenergiájú töltött részecskék okozta elektronikai hiba miatt. Az eset különlegessége, hogy a műholddal való kapcsolatot elvesztő földi irányítás – amellett, hogy képtelenné vált a pályamódosításokra – nem volt képes leállítani a műhold adatsugárzását sem.
A Galaxy-15 tehát nem csak azért okoz gondot, mert nem lehet irányítani. Ezt a fajta problémát tapasztalatból már jól ismerik a geostacionárius műholdak üzemeltetői. Jelenleg is számos (egyes becslések szerint majdnem 200) olyan inaktív űreszköz tartózkodik ebben a magasságban, amelyeket valamilyen okból nem tudtak időben eltávolítani onnan. Ezek a holdak a geostacionárius pályán idővel a 105° nyugati, vagy a 75° keleti hosszúság környékén gyűlnek össze, az itteni ún. librációs pontok körül ugyanis stabil a helyzetük: a földi gravitációs potenciál kisebb „völgyei” találhatók itt.
A Galaxy-15 és az AMC-11 is hasonló elven működik: a Földről hozzájuk érkező jeleket a fedélzeten felerősítik, majd továbbítják vissza a Föld irányába, számos előfizetőjük vevőantennái felé. A Galaxy-15 ugyan most már nem kap adásokat, de mivel műsorszóró berendezései továbbra is (és leállíthatatlanul) működőképesek maradtak, foghatja és újrasugározhatja a más hasonló, közeli irányban levő műholdakra szánt jeleket.
A közel 2 tonnás „bűnös”, a Galaxy-15, még 2005-ös felbocsátása előtt, a szerelőcsarnokban. (Kép: Orbital Sciences)
A Galaxy-15 fokozatosan eltávolodik a kb. 36 ezer km magasan húzódó geostacionárius pályáján kijelölt, a 133° nyugati hosszúsági kör és az Egyenlítő metszéspontja fölött elfoglalt pozíciójából. A szerencsétlen eset első áldozatai természetesen az Intelsat előfizetői voltak, őket azonban gyorsan kárpótolták egy tartalék műhold (a Galaxy-12) odairányításával és működésbe helyezésével. A Galaxy-15 haladási útvonalába, kelet felé esik ugyanakkor a közeli AMC-11 (a 131° nyugati hosszúság fölött), amely ráadásul egy konkurens vállalat tulajdona. A két cég, de a műholdépítő vállalatok is együttműködnek a helyzet megoldásában, hiszen ilyesmire eddig nem volt még példa.
Most úgy tűnik, hogy az AMC-11-et üzemeltető SES World Skies cégnek sikerül elkerülnie, hogy zavar támadjon a C-sávú műholdas tévéadásaiban. Ennek érdekében május 25-től kezdődően pályamódosító manővereket végeznek saját holdjukkal, hogy megfelelő, még a zavaró interferenciát megakadályozó távolságban maradjanak az ott elhaladó Galaxy-15-től. A két űreszköz közvetlen, fizikai összeütközésének a veszélye nem állt fenn, de az ugyanabban a hullámsávban (is) működő Galaxy-15 az adás megzavarásával fenyegeti az AMC-11 előfizetőit – észak- és közép-amerikai kábeltelevíziós szolgáltatókat. A műhold-üzemeltető ezekkel a manőverekkel egyidőben a Galaxy-15 „másik oldalára” irányít egy új holdat (SES-1), hogy szükség esetén bármikor átkapcsolhassák az adást oda. Így tervezik biztosítani a folyamatos szolgáltatást.
Az üzemeltető Intelsat és az építő Orbital Sciences nem biztos abban, hogy a Galaxy-15 mikor állítja le magát automatikusan. Annyi bizonyos, hogy egy idő után a műhold nem tudja magát a Földhöz képest elhelyezni a térben, napelemeit nem tudja a Nap felé irányítani. A megszűnő energia-ellátás, a lemerülő akkumulátorok végül az űreszköz vesztét okozzák. Minderre az automatikus kikapcsolásra – s így az ámokfutás végére – azonban akár még júliusig vagy augusztusig kell várni. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ha túljut az AMC-11 környezetén, a „zombiműhold” már csak saját cégének, az Intelsatnak más műholdjait zavarhatja. Ezek a Galaxy-13 (127° nyugati hosszúság, július 13.), a Galaxy-14 (125°, július 30.) és a Galaxy-18 (123°, augusztus közepe).
A Galaxy-15 kiesése érzékenyen érinti az amerikai GPS felhasználókat is. A műhold ugyanis az L sávban a műholdas navigációs rendszer adatait kiegészítő, egy 38 elemű földi követőhálózat segítségével számolt korrekciós jeleket is sugárzott. Az amerikai WAAS (Wide-Area Augmentation System) keretében ez volt az egyike annak a két geostacionárius távközlési holdnak, amelyek ezeket az információkat a Földről vették és továbbsugározták.
A kieső Galaxy-15 (más néven PanAmSat) földi lefedettsége (fehér színnel), valamint a WAAS megmaradó geostacionárius holdjának földi lefedettségi területe. (Kép: GPS World)
A WAAS-t a szárazföldi és tengeri felhasználók, de a polgári légi közlekedés is alkalmazza, hogy a közvetlenül a GPS műholdakra végzett méréseit pontosabbá tegye, illetve növelje a helymeghatározás megbízhatóságát. (Hasonló elven működik Európában az EGNOS.) Bár a WAAS működőképessége egyetlen geostacionárius műholddal is fennmarad, a gyakorlatban előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor szükség lehet a kettős lefedettségre. Másrészt így a rendszerben nem maradt tartalék. A Galaxy-15 feladatának ellátásáról tehát sürgősen gondoskodni kell. Ami a tévézőket kielégíti, az a GPS felhasználóit nem: a pótlásra beállított Galaxy-12 ugyanis nem rendelkezik L-sávú kapacitással.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A WAAS elterjesztése az amerikai légiközlekedésben
A Galaxy-15 balesetéről (Space.com)
Az AMC-11 kitér a Galaxy-15 útjából (Space.com)
A Galaxy-15 kiesésének hatása az amerikai GPS-felhasználókra (GPS World)
Sorozatunkban bemutatjuk, milyen pályákon keringhetnek a Föld környezetében az űreszközök, s melyiknek mi az előnye.
