Immár a Sentinel-2A földmegfigyelő műhold képei is érkezhetnek a geostacionárius EDRS műholdak közvetítésével, lézeres távközlési úton.
A Gangesz folyó deltája a műholdpáros újabb tagja, a Sentinel-2B hamis színezésű képén. A felvételeket az EDRS-A-n keresztül, lézeres adattovábbítással juttatták el a Földre, 2017. október 27-én. Most már a régebben felbocsátott Sentnel-2A-val is működik ez a módszer. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2017 / ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
A Sentinel-2A bevonása a programba több hónapos tesztelés után történt meg. Az EDRS egyelőre még nincs teljesen kiépítve, csak az EDRS-A repül. A módszert egyelőre a radaros Sentinel-1 és az optikai távérzékelést végző Sentinel-2 műholdpárosokra terjesztik ki, a Copernicus programot vezető Európai Unió és a földmegfigyelő műholdakat üzemeltető Európai Űrügynökség (ESA), valamint az EDRS-t kereskedelmi alapon működtető Airbus közötti megállapodás értelmében.
A nagy adatmennyiségek közel valós idejű lejuttatása különösen fontos a Sentinel-2 műholdak esetében, amelyeknek a felvételeit például mezőgazdasági alkalmazásokra, a felszínborítás változásainak figyelésére, a vizek szennyeződéseinek detektálására, katasztrófahelyzetek kezelésekor hasznosítják. Sok alkalmazás szempontjából lényeges nem csak a felvételek minősége, de a gyorsaság is. Az EDRS-A lézernyalábjával naponta több száz gigabájtnyi adat továbbításában vesz részt, miközben a két műhold – az alacsony pályás földmegfigyelő és a geostacionárius távközlési – egymáshoz viszonyított sebessége akár 28 ezer km/h is lehet.
Az EDRS, vagy más néven SpaceDataHighway (űrbeli információs szupersztráda) következő, második tagja, az EDRS-C indítása után, várhatóan 2018 vége felé megkettőződik a rendszer adatátjátszó kapacitása. Az EDRS-A berendezései a 2016 januárjában pályára állított Eutelsat-9B műhold fedélzetén üzemelnek.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A látható és infravörös tartományban, 13 színben érzékeny Sentinel-2A az európai Copernicus program négy kijelölt műholdja közül az utolsó, amelyet bevontak az adatátjátszásnak e korszerű és hatékony módjába. Az EDRS (European Data Relay System), vagyis az európai adattovábbító műholdrendszer az egyenlítői síkban 36 ezer km magasban, vagyis geostacionárius pályán keringő eszközöket alkalmaz. A geostacionárius műholdak keringési ideje épp 1 nap, vagyis a Földről nézve nem mozdulnak el az égen. Ez pedig ideális a követésük szempontjából, hiszen az fix helyzetbe állított antennákkal is kivitelezhető. Nem úgy az alacsony pályákon keringő földmegfigyelő holdaknál. Ezek folyamatosan rengeteg adattal szolgálnak, viszont nem képesek azokat mindig lesugározni a Földre, mert hamar kikerülnek egy-egy követőállomás látóköréből. Itt segít a magasban keringő, a Föld körül egyenletesen elhelyezett geostacionárius holdakat alkalmazó EDRS, amin keresztül megoldható a kapcsolattartás a Földdel. Olyan területekről készített felvételeket is nagyobb mennyiségben és gyorsabban le tudnak sugározni, ahol épp nincs telepítve Sentinel követőállomás, hiszen nem kell aa adatokat a fedélzeten tárolni.
Eutelsat-9B és EDRS-A
Elindult a Sentinel-2B
Lézerező Sentinel
Lézeres adatátvitel
A Sentinel-2A-t is bekapcsolták az EDRS segítségével történő lézeres adatátvitelbe (ESA)
A közelmúlt több sikeres projektje után idén két latin-amerikai műhold állhat pályára: egy argentin–olasz rendszer első tagja és Costa Rica első műholdja.
