A technológia fejlődése szükségessé tette a szabályozási elvek kidolgozását is.
Az 1977. évi Rádiótávközlési Világértekezlet (WARSAT-77) a műholdas műsorszolgáltatás tervezéséhez a 11,7–12,2 GHz (2. és 3. régió) és a 11,7–12,5 GHz (1. régió) frekvenciatartománnyal foglalkozó speciális világértekezlet volt, amely kifejezetten a műholdas műsorszórással foglalkozott. Abban az időben a műsorszórás területén ez volt az egyik legnagyobb világméretű tervezési konferencia. A WARC SAT-77 fő célja egy műholdas műsorszórási terv kidolgozása volt. Ezért a konferenciát a részletes műsorstruktúra, a kapcsolódó politikai megfontolások és eljárások kidolgozására szentelték a jövőbeni fejlesztésének lehetővé tétele érdekében. Emellett olyan politikai elveket fogalmaztak meg, amelyek befolyásolhatják a rögzített műholdas és a földi szolgáltatások jövőbeli felhasználását. A konferencia gyakorlatilag meghatározta a műholdas műsorszórás alapját.
A konferencia zárására az alábbi pontokat sikerült elérni:
A WARC-77 nem volt politikamentes. A közvetlen műsorszóró műholdak által besugározható területre különböző szintű nemzetközi szabályok vonatkoznak, amelyek előírják, hogy a műholdas műsorszóró (DBS) műsorokat úgy kell sugározni, hogy azok a saját ország(ok) területén legyenek foghatóak. Az ezen kívüli sugárzás mértékét a technikailag szükséges minimumra kell szorítani. Ez az érték azonban nem csekély, hiszen a besugárzás nem követheti pontosan az országhatárok cikkcakkjait, és nem is szűnik meg a határoknál, hanem csak lassan gyengül a vételminőség a határtól távolodva. Azaz: a célországban 60 centiméteres antennával vett műsort a szomszédos vagy távolabbi országokban még jó messzire is lehet fogni, csak éppen 90 centiméteres vagy 1 méter 20 centis antennával, esetleg egy drágább előerősítővel kiegészítve. Külön problémát jelent a több ország által közösen sugárzott DBS műsor. Ha például az Olympus görög műhold műsorával be akarták sugározni az NSZK-t, Ausztriát, Olaszországot és Görögországot (vagy talán még Jugoszláviát is), akkor nehéz volt, sőt szinte lehetetlen kihagyni a szórásból a szomszédos országokat.
A nyolcvanas évek első felének nemzetközi légkörében a műholdas műsorszórásra is rávetült a nemzetközi konfliktusok árnyéka. Általában, mint veszélyről gondolkoztak róla a politikusok. A nemzetközi szabályozás szerint napjainkban is kérni kell az országok hozzájárulását, ha egy műholdas szolgáltató az adott országot is el kívánja látni műsoraival. Az említett politikai megközelítés mellett kulturális és vallási szempontok is meghúzódnak. Példaként egy európai TV-bemondónő látványa más vallású, főként arab országokban elfogadhatatlan, kiváltképp, ha fedetlen fővel jelenik meg a képernyőn.
A szabályozás további lépése volt, amikor az egyenlő hozzáférés elve alapján a Föld valamennyi országa számára terveztek pályapozíciókat és csatornákat.
A WRC-2000 Rádiótávközlési Világértekezlet a műholdas műsorszórásra vonatkozó átfogó tervet fogadott el. A Terv célja egyrészt az országonkénti műholdas műsorszóró csatornák számának megemelése, másrészt a technikai fejlődés eredményeinek figyelembe vétele volt. Az említett célkitűzéseknek megfelelően a Terv fontosabb jellemzői az alábbiak:
Bár a Terv alapvetően a nemzeti ellátás igényeinek kielégítési célján alapul, lehetőséget adott – magyar kezdeményezésre – multinacionális ellátást biztosító nyalábok kialakítására is abban az esetben, ha az ezt létrehozni szándékozó szomszédos országok szándékukat még a Terv lezárása előtt hivatalosan bejelentették az ITU-BR-nek és ennek a Tervbe való beillesztésére lehetőség volt. A multinacionális nyaláboknak az a jelentősége, hogy ezek a nagyobb lefedés és csatornaszám miatt üzletileg reális lehetőséget teremtenek egy műholdas hálózat gyakorlati megvalósítására. Ugyanis 10 csatornával gazdaságtalan és ezért gyakorlatilag megvalósíthatatlan egy műholdas hálózat realizálása. Európában csak két országcsoportnak sikerült multinacionális nyalábot bejegyeztetnie: az egyik a német, osztrák, svájci, liechtensteini csoport, míg a másik a cseh, horvát, magyar, szlovák országcsoport.
A Magyarország számára kijelölt nyaláb adatai és fedése 12,8° W-ről. (Forrás: ITU-BR nyilvántartás, BR-IFIC, GIMS)
A fentiek szerint a négy közép-európai ország számára bejegyzésre került a 12,8° W pozíció. A közös műholdas pályapozícióban Magyarország, Csehország, Szlovákia és Horvátország összesen 35 csatornával rendelkezik, amelyből országonként 8-8 kizárólagos felhasználású és 3 közös. Meg kell jegyeznünk, hogy a rendelkezésre álló 11,7–12,5 GHz frekvenciatartományban (azaz 800 MHz sávszélességen) összesen 40 csatorna kiosztására van lehetőség. Ám Svédország az értekezlet idejére a kérdéses pozícióba mozgatott egy (még éppen) működő műholdat, amire hivatkozással a svédek sikerrel foglaltak le 5 csatornát. Így alakult ki végül az a helyzet, hogy a négy ország – köztük hazánk – egyenként 8-8 saját, és 3 közös felhasználású csatornával rendelkezik ebben a pozícióban.
Az ellátási terület a négy ország területén kívül lefedi a környező országok nagy részét is, így mintegy 100 milliós lakosság ellátását biztosíthatja.
A 12,8° W BSS pályapozíció főbb műszaki jellemzői a következők:
Dr. Pados László, Dr. Vári Péter
Kapcsolódó cikkek:
Az űrtávközlés kezdetei (1. rész)
Az űrtávközlés kezdetei (2. rész)
Az űrtávközlés műszaki oldalai (1. rész)
Az űrtávközlés műszaki oldalai (2. rész)
Az űrtávközlés kezdetei (3. rész)
Az űrtávközlés műszaki oldalai (3. rész)
Az űrtávközlés frekvenciaszabályozása: aktualitás és jövőbetekintés (1. rész)
A ma alapított vállalat célja, hogy 2024-ben geostacionárius pályára állítsa és üzemeltesse Magyarország első kereskedelmi, valamint kormányzati és tudományos kutatási feladatokra is alkalmas távközlési műholdját.
