Egy óriás távközlési műholdat és két kisebb utastársát állította szinte közvetlenül geostacionárius pályára a SpaceX nagyrakétája.
A start a floridai Kennedy Űrközpontból történt, helyben még április 30-án, nálunk már május 1-jén, közép-európai idő szerint 2:26-kor.
Pár nappal korábban, április 27-én a viharos idő akadályozta a startot. Az indítókomplexumot villámcsapás is érte, de az ott felállított rakétában és a műholdakban nem tett kárt – a villámhárító betöltötte szerepét. (Kép: SpaceX)
A 2018-ban használatba vett hordozórakéta-típusnak ez volt a hatodik repülése, és az idénre tervezett öt közül a második. A mostani volt az első eset, hogy az első fokozatot alkotó három Falcon-9 fokozat egyikét sem gyűjtötték be újbóli hasznosításra, azok – más hordozórakéták kiürült első fokozataihoz hasonlóan – az óceán fenekén végezték. Az ok, hogy az összes hajtóanyagra szükség volt a hasznos teher megfelelő pályára helyezéséhez, nem maradt belőle elegendő az irányított visszatéréshez és landoláshoz. A fokozatok közül a középső egyébként gyári új példány volt, a két szélső már repült korábban két, illetve hét alkalommal.
A Falcon Heavy rakéta első fokozatának 3-szor 9 darab, kerozinnal működő Merlin hajtóműve a Viasat-3 Americas indítás előtt, a 39A indítóállás közelében levő csarnokban. (Kép: SpaceX)
A fő hasznos teher, a Viasat-3 Americas műhold ionhajtóműves módszert használ majd pályája fenntartásához. Így azzal, hogy majdnem közvetlenül a felszín fölött közel 36 ezer km magasan húzódó geostacionárius körpályára repítik, nem pedig egy elnyúlt átmeneti pályáról kell saját erőből felkapaszkodnia oda, rengeteg hajtóanyagot spórolnak meg. Ennek révén jelentősen nő a várható működési élettartama. Maga a pályára állítás mintegy 6 órán át tartott, amíg a második rakétafokozat háromszori begyújtásával elérték a kijelölt pályát és a műholdak leváltak. A közvetlenül geostacionárius pályára való műholdfelbocsátás az egyik legösszetettebb feladat az indítási szolgáltatók számára: egyrészt az utolsó fokozat akkumulátorainak hosszú időn át működőképesnek kell maradni, másrészt a hőmérséklet megfelelő szabályozásával el kell kerülni, hogy a kerozin hajtóanyag a világűrben töltött hosszú órák alatt megfagyjon.
A Falcon Heavy indítása közel két hetes késést szenvedett. Eredetileg április 18-ára tervezték a startot, amelyet megelőzően a rakétát április 13-án statikus hajtóműtesztnek vetették alá. Ilyenkor rövid ideig begyújtják a hajtóműveket, de a rakéta természetesen nem hagyja el az indítóállást, amelyhez rögzítik. A művelet után a rakétát visszaszállították a szerelőcsarnokba, ahol rákerültek a műholdak és az azokat az emelkedés légköri szakaszában védelmező orrburkolat. A szakemberek úgy döntöttek, hogy (legalább) egy hajtóművet is kicserélnek.
A Ka-sávú adatátvitelt végző Viasat-3 műholdon a világűrbe eddig küldött egyik legnagyobb antenna repül. A legalább 15 éves élettartamra tervezett űreszköz állomáshelye 88,9° nyugati hosszúság fölött lesz. (Fantáziakép: Viasat)
A Viasat-3 Americas egy nagy adatátviteli sebességre (összesen több mint 1 terabit/s) képes távközlési műhold, gyártója a Boeing. Indítási tömege közel 6 tonna. Ez a Viasat cég három fejlett, új generációs adatátjátszó műholdja közül az első. A további két műhold közül az egyik Európa, Észak-Afrika és a Közel-Kelet fölött, a másik az ázsiai és csendes-óceáni térségben nyújt majd hasonló szolgáltatást, nevezetesen szélessávú adatátvitelt cégek és kormányzati szereplők számára. A kaliforniai székhelyű vállalat ügyfelei között olyan vezető amerikai légi közlekedési társaságok vannak, mint a Delta Air Lines, az American Airlines, és United Airlines és a Southwest Airlines. Ezek fedélzeti Wi-Fi szolgáltatást kínálnak utasaik számára a műholdas kapcsolaton keresztül. Az iskolabusz méretű műhold kapacitásaira jellemző adat, hogy a napelemei több mint 25 kilowatt elektromos teljesítményre lesznek képesek, ez nagyjából negyedrésze annak, amennyit a Nemzetközi Űrállomás napelemrendszere termel.
Animáció a Viasat-3 hatalmas, közel 44 m fesztávolságú napelemeinek és antennájának kinyitásáról. (Forrás: Viasat / YouTube)
A Viasat-3 Americas mellett a két „potyautas” műholdat egy-egy startup vállalkozás, az Astranis (Aurora-4A) és a Gravity Space készítette. A nagyobbik, az Astranis Arcturus nevű, közel 400 kg-os űreszköze alaszkai lefedettségi területtel tervez szélessávú internetes szolgáltatást. A Gravity Space gyártotta 16 egységes, 22 kg tömegű távközlési CubeSat, a G-Space-1 egyebek mellett magával viszi a Nusantara-H1-A berendezést, amely egy indonéziai távközlési vállalat (PT Pasifik Satelit Nusantara, PSN) számára segít „használatba venni” a számukra a Nemzetközi Távközlési Egyesület (International Telecommunication Union, ITU) által kiosztott geostacionárius pozíciót. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Falcon Heavy két katonai műholddal
Falcon Heavy-re várva
Az első Viasat-3 startja Falcon Heavy rakétával (Speceflight Now)
Viasat-3 (Viasat)
A közepes magasságú pályára szánt új generációs O3b internetszolgáltató műholdak Floridából indultak.
