Mi várható 2025-ben? (2. rész)

Mi mindenre számíthatunk ebben az évben a műholdas programok és a hordozórakéták kapcsán?

Az biztos, hogy további élénkülésre. Ahogy az elmúlt évek trendje sugallja, 2025-ben is ezerszám fognak pályára kerülni új műholdak, és számos új típusú hordozórakétát vesznek majd használatba. Ez utóbbiak közül a Blue Origin New Glenn rakétájának bemutatkozása meg is előzte év eleji beharangozónkat, amely a szokásos januári évkezdő sorozatunk második része. Az elsőben az emberes űrrepülésben várható 2025-ös eseményekkel foglalkoztunk, a harmadikban a Föld körüli pályák térségén túlra tervezett űrszondás programokról szólunk majd.

Nyilvánvalóan reménytelen vállalkozás volna teljes, átfogó képet adni a műholdas programokra vonatkozó tervekről. 2025-ben várhatóan már a 300-at is megközelíti vagy akár meg is haladja a világszerte végrehajtott űrindítások száma (2024-ben 259-nél állt meg a számláló). A felbocsátandó műholdak oroszlánrészét továbbra is az alacsony pályás távközlési (internetszolgáltató) űreszközök teszik majd ki. Nem csak az amerikai SpaceX piacvezető Starlink műholdserege bővül tovább, de Kínában például 2024 vége felé megkezdték nem is egy, hanem két hasonló célú rendszer – a Csienfan (Qianfan) és a Kouvang (Guowang) – kiépítését. Ezek a sorozatok idén folytatódnak majd. Ráadásul az Amazon Kuiper nevű műholdas programja is felpöröghet 2025-ben.

A Hosszú Menetelés-5B rakéta Y6 jelű startjával indult 13 ezres létszámúra tervezett, szélessávú internetszolgáltatást ígérő kínai Kuovang (más néven SatNet) rendszer első 10 műholdja. (Kép: Du Xinxin / Xinhua)

A tavaly bemutatkozott európai Ariane-6 rakéta idén teljesíthet először kereskedelmi megrendelést, valamint ugyancsak erre az évre várható a nagyobb tolóerejű, 4 oldalsó segédrakétával felszerelt Ariane-64 variáns első repülése. Még januárban repülhet először a kínai Hosszú Menetelés rakétacsalád 8A jelzésű változata. Ugyancsak Kínában a végéhez közeledik a Galactic Energy cég Pallas-1 rakétájának fejlesztése, a szűzrepülés az első negyedévben várható Vencsangból (Wenchang). A Space Pioneer cég Tienlung-3 (Tianlog-3) rakétája is 2025-ben mutatkozik majd be, ahogy a Deep Blue Aerospace Nebula-1-ese (ezekben az a közös, hogy már 2024-re ígérték őket). A szintén kínai Landspace Csucsüe-3 (Zhuque-3) rakétája legkorábban az év közepe táján állhat munkába, ahogy az Orienspace Gravity-2 nevű hordozóeszköze is. A CAS Space idénre tervezi a Kinetica-2 első startját, az i-Space pedig a Hyperbola-3 rakétával szeretne előrukkolni. De nem csak ott pörög fel a rakétafejlesztés – csak győzzük követni a fejleményeket. Kínán kívül Amerikában (Rocket Lab: Neutron, Vaya Space: Dauntless, Phantom Space: Daytona), Európában (Astraius: Hera-2, MaiaSpace: Maia, Rocket Factory Augsburg: RFA One, Orbex: Prime, Stoke Space: Nova, Latitude: Zephyr, HyImpulse: SL1, Isar Aerospace: Spectrum), Ausztráliában (Gilmour Space: Eris), Kanadában (Reaction Dynamics: Aurora), Argentínában (TLON Space: Aventura-1), Dél-Koreában (Innospace: Hanbit-Nano), Indiában (Skyroot Aerospace: Vikram-1) és Japánban (Interstellar Technologies: Zero) is. Könnyen előfordulhat persze, hogy a felsorolt, általában kisebb tolóerejű, magánfejlesztésű rakéták bemutatkozása átcsúszik majd a következő évre. A tendencia azonban nyilvánvaló: ahogy a műholdak mérete csökken és számuk dinamikusan növekszik, úgy merül fel az igény az újabb és újabb rakétákra.

A hordozóeszköz-spektrum másik végén a SpaceX Starship/Super Heavy óriásrakéta-rendszere áll. Texasból folytatódnak majd a tesztrepülések – az idei elsőn már túl is vannak –, egyre újabb és újabb funkciókat kipróbálva. Idén hasznos teher is repülhet már, és 2025-ben várható a pályán való üzemanyag-utántöltés tesztelése is két egymáshoz csatlakoztatott Starshippel. Ez alapvető fontosságú képesség például az Artemis program holdraszállásai, vagy később a Föld térségén túlra tervezett expedíciók szempontjából.

Két összekapcsolódott Starship a Föld körül. (Fantáziakép: SpaceX)

Végül egy szubjektív válogatást nyújtunk az érdekesnek ígérkező műholdas programokból. Tavaly elmaradt, most már tényleg elindulhat az indiai–amerikai együttműködésben épült NISAR (NASA–ISRO Synthetic Aperture Radar), egy L- és S-sávú radaros földmegfigyelő műhold. A NASA-nak a korai világegyetemet és az élet eredetét vizsgáló SPHEREx (Spectro-Photometer for the History of the Universe, Epoch of Re-ionization and Ices Explorer) űrtávcsöve február vége felé startolhat egy Falcon-9 rakétával.

A 20 cm átmérőjű távcsővel felszerelt, a látható és a közeli infravörös tartományban vizsgálódó SPHEREx. (Fantáziakép: Caltech)

A földmegfigyelő holdak közül érdemes kiemelni a Maxar Technologies WorldView Legion-5 és -6 jelű nagyfelbontású optikai űreszközeit. Az Európai Űrügynökség (ESA) újszerű radaros műholdja, a Vega-C rakétával felbocsátandó Biomass az erdőkben tárolt biomassza mennyiségét lesz képes pontosan, globális méretekben meghatározni. Ugyancsak egy Vega-C viheti elnyúlt Föld körüli pályára a 3. negyedévben a kínai és európai együttműködésben készült SMILE (Solar wind-Magnetosphere-Ionosphere Link Explorer) nevű, a napszél, valamint a földi magnetoszféra és ionoszféra kapcsolatának kutatására szánt műholdat. S ha űridőjárás, akkor említsük mag a NASA áprilisban indítandó TRACERS (Tandem Reconnection and Cusp Electrodynamics Reconnaissance Satellites) műholdpárosát is.

A kínai–európai SMILE műhold. (Fantáziakép: ESA)

Poláris napszinkron pályára tart az Ariane-6 rakétával felbocsátandó második generációs európai meteorológiai műhold, a Metop-SG A1, rajta a Copernicus földmegfigyelési programnak a légköri összetevőket mérő Sentinel-5A műszerével. Ugyancsak európai meteorológiai műhold lesz, de geostacionárius pályára szánják a harmadik generációs Meteosat sorozat újabb tagját (MTG-S1). Ez is visz magával egy Copernicus műszeregyüttest, Sentinel-4A néven, a légköri aeroszolok és egyes gázok mérésére. A felbocsátásra egy Falcon-9 rakétát vesznek igénybe. S ha már Copernicus és Falcon-9, akkor említsük meg a Sentinel-6B novemberre tervezett indítást is. A műhold a globális tengerszint változására vonatkozó igen értékes és hosszú műholdas mérési sorozatot folytatja majd.

Indulnak majd amerikai GPS, európai Galileo, kínai Beidou, orosz GLONASSZ, japán QZS, indiai IRNSS navigációs műholdak. Az ESA 2025-ben először végezhet orbitális kísérletet a Space Rider pilóta nélküli miniűrrepülővel, és idén repülhet először az amerikai Dream Chaser is. De talán elég is ennyi a rakéták és automata űreszközök felsorolásából ahhoz, hogy érzékelhessük: eseménydús évnek nézünk elébe idén is.

(2025-re előretekintő sorozatunkat a harmadik részben az űrszondás programokkal fejezzük be.)

Kapcsolódó cikkek:
Mi várható 2024-ben? (2. rész)
Rekordév volt 2024
G60: kezdődik!
Még egy kínai műholdsereg: kezdődik!
Startok a konkurenciával (is)
Az Ariane-6 bemutatkozása
Új kínai rakéták
Ázsiai mozaik – 2024. február (2. rész)
Ázsiai mozaik – 2024. október (2. rész)
Európai mozaik – 2024. november (1. rész)
Starship: újabb tesztrepülés
NISAR: márciusban elindulhat
SPHEREx
Biomass: európai földmegfigyelő hold 2020-ra
Az ESA és a kínaiak
Levegőminőség-monitorozó Sentinel a bemutatón
Hárman Ariane-5-tel
Európai mozaik – 2024. augusztus
Bemutatkozik a Tenacity
Mi várható 2025-ben? (1. rész)
Mi várható 2025-ben? (3. rész)