2011. január 9-én az Európai Űrügynökség (ESA) Mars Express szondája újabb közeli képeket sugárzott vissza a Mars nagyobbik, Phobos holdjáról. A felvételek mintegy 100 km távolságból mutatják meg az égitest kráterekkel is szabdalt felszínét.
Mint ahogy arról már többször beszámoltunk, a Mars Express keringési pályája és a keringési periódus lehetővé teszi az ESA kutatói számára, hogy időközönként nagyfelbontású, a részleteket is jól megmutató felvételeket készítsenek a Phobos felszínéről. Legutóbb 2011. január 9-én adódott alkalom arra, hogy a szonda nagyfelbontású kamerájával a hold jelenlegi állapotáról rögzítsenek felvételeket.
A 2011. januári Phobos–megközelítés geometriája és a felvételek iránya. (Ábra: ESA / DLR /FU Berlin / G. Neukum)
Az alábbi friss felvételen a Mars kísérőjének bal oldalán látható körökkel bejelölték a 2011. végén indítani tervezett orosz Fobosz-Grunt küldetés leszállóhelyét is.
A Phobos hold 100 km távolságból, 8,2 m/pixel felbontással fényképezve. Pirossal a Fobosz-Grunt korábban, kékkel a jelenleg tervezett leszállóhelyei.
A térhatású (anaglif) képben speciális kétszínű szemüveg használatával gyönyörködhetünk. (Képek: ESA / DLR /FU Berlin / G. Neukum)
Emlékeztetőül a Mars Express néhány fontosabb adata: az űrszondát 2003. június 2-án bocsátották fel, Szojuz-Fregat hordozórakétával. A küldetés vége a jelenlegi elképzelések szerint 2014. december 31. (2012-ben felülvizsgálják a befejezés dátumát.) Az űreszköz indítási tömege 1223 kg volt, a Mars körül az ottani egyenlítő síkjához képest 86,3°-os hajlásszögű ellipszispályán kering, amelyen a legkisebb felszín feletti magasság 258 km, a legnagyobb 11 560 km. A szonda keringési periódusa 6 óra 43 perc. Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
A Phobos közelről
A legjobb közelképek a Phobosról
Úttörő jelentőségű felvételek a Mars mindkét holdjáról
Fobosz-Grunt: 2011-re halasztva
A Phobos egy törmelékhalom
Phobos: egy darab a Marsból?
Mars500: közeledik a legérdekesebb szakasz
A Mars Express Phobos-közelségének képei (ESA)
A Mars két kis holdját 1878-ban fedezte fel Asaph Hall. Utána közel egy évszázadig nem sokat tudhattunk meg róluk.
