A Gemini program lendülete töretlenül tartott, a NASA egymás után söpörte be az újabb és újabb űrsikereket. De ami még fontosabb, a tervezett holdműveletek mind kivitelezhetőnek bizonyultak a gyakorlatban. A sikerek után már csak a tapasztalatszerzés volt hátra.
A Gemini program Armstrongék repülésével beteljesítette alapküldetését: az amerikai űrhajósok bebizonyították, hogy képesek űrsétát tenni és két űrhajót összekapcsolni az űrben. Ám ezeket a képességeket csak éppen hogy teljesítették, hiszen az alig félórás űrsétája végén White (és McDivitt) úgy elfáradt, hogy nem tudták magukra csukni a kabinajtót. De Armstrongék dokkolása sem volt éppen simának nevezhető. Ezekre az „éppen hogy sikerekre” nem lehetett a Holdra szállást alapozni. A Gemini program hátralevő része ezért minőségileg más fejezetet kezdett: a korábbi személyzetek által már elvégzett műveleteket kellett újra és újra végrehajtani, lehetőleg minél többször vagy minél hosszabb ideig, hogy minél több tapasztalattal rendelekző legénysége legyen a NASA-nak az Apollo programhoz.
A legújabb repülés számára a „mindent egyszerre” jelszót tűzték ki a műveletek tervezői, azaz a repülés során űrsétát és dokkolást is végre kellett hajtani. (Ezt már a Gemini-8-nál is szerették volna megvalósítani, de ott az űrhajó korai meghibásodása lehetetlenné tette Dave Scott űrsétáját.) A Gemini-9 nagyon „döcögősen indult”. Az egész egy váratlan tragédiával kezdődött. A kijelölt legénység három hónappal a start előtt egy repülőgép-szerencsétlenségben szörnyethalt. Az űrhajózási programok során gyakorlat volt, hogy az űrhajósok össze-vissza ingáztak a kiképzések helyszínei, valamint az űrhajók gyártási helyei között. Elliott See és Charlie Bassett (a felső képen) egy kétüléses gyakorlógépen éppen leszállni készült a McDonell gyár házi repülőterén, amikor a pocsék időjárás miatt elvétették a kifutópályát és az űrhajójuk gyártócsarnokára zuhantak.
Mindketten azonnal meghaltak. Csodával határos módon senki más nem halt meg az üzemben és az űrhajó is épen maradt. De emiatt először kellett a tartalék személyzettel helyettesíteni az elsődleges legénységet. Így került Tom Stafford parancsnok és Eugene Cernan másodpilóta kinevezésre a Gemini-9 személyzeteként.
De a szerencsétlenség árnyékán kívül volt még egy hátráltató tényező, egy sötét ló: a Hadsereg. A katonák pénzzel is beszálltak a programba és egy rakétaszék kipróbálását várták a legénységtől, tovább nyújtva a felkészülési időt. A startot beárnyékoló előjelek azonban teljesen eltörpültek a start fiaskója mellett! A tervek szerint a Gemini-9-nek május 17-én kellett volna indulni, szimultán egy Agena célrakétával. Először következett az Agena, de az őt hordozó Atlasz rakéta meghibásodott és a szerkezet a tengerbe zuhant. A már csak egy-két órányira levő Gemini startot lefújták, mert nem volt mihez felszállni.
A baj az volt, hogy nem volt a NASA-nak másik rendelkezésre álló Agenája hamarjában. Valakinek persze eszébe jutott az ilyenkor megszokott pótmegoldás. A randevúkísérletek még csak tervezőasztalon voltak, amikor két megoldás vetődött fel: a randevút kétféle céltárggyal lehet lebonyolítani, mégpedig aktív – saját hajtóművel és manőverező-rendszerrel rendelkező – vagy passzív eszközzel. Nosza építettek is mindkettőből, az aktív lett az Agena, a passzív pedig az ADTA nevet kapta. Agena híján most előtolták a raktár mélyéből a korábban elkészült eszközt.
Két hétig tartott, mire eljöhetett a második start ideje. Június 1-jén elsőként az ATDA indulhatott és hajszálpontosan pályára is állt. Azonban a telemetriai adatok elemzéséből valami bosszantó furcsaság bontakozott ki. A start során használt áramvonalazó kúp („a rakéta orr-része”) nem vált le a szerkezetről. Ez azért volt hatalmas baj, mert pont azon a végén volt a dokkolószerkezet is, tehát a Gemini-9 dokkolási kísérleteinek befellegzeni látszott. De aznap befellegzett az egész startnak is. Alig három perccel az indulás előtt valami apró hiba miatt az automatika leállította az indítási folyamatot és a 40 perces indítási ablak ideje alatt nem is sikerült a hibát kiküszöbölni. A Gemini-9 másodszor maradt a földön.
(Képek: NASA)
Folytatjuk!
Kapcsolódó cikkek:
Hajszál híján: 40 éve repült a Gemini-8 (1. rész)
Hajszál híján: 40 éve repült a Gemini-8 (2. rész)
Megint hajszál híján: 40 éve repült a Gemini-9 (2. rész)
Az előkészületek lezajlottak, a verseny Gagarin repülésével elveszett az amerikaiaknak, ám meg kellett mutatni, hogy egyáltalán képesek-e egy űrrepülésre. A jelszó adott volt: Irány a világűr!
