Pete Conrad hitvallása egészen különleges módon jelenik meg egy houstoni ligetben. Egyben képet kapunk róla, hogyan viszonyul az Egyesült Államok a saját hőseihez.
A NASA egy szomorú hagyományt teremtett 1996-ban, amikor a Challenger-katasztrófa tizedik évfordulóján a Johnson Spaceflight Center területén hét tölgyfát ültetett az elhunyt űrhajósok emlékére. Aztán valaki továbbfejlesztette az ötletet, hogy minden utána eltávozó űrhajós kapjon egy emlékfát, és ligetté nőtt a hét fa. Így kapott tölgyfát Alan Shepard, Wally Schirra és a Columbia hét hőse is. És Pete Conrad is.
Conrad fája azonban „különleges”. A tölgy avatásának napján Alan Bean, Conrad egyik legjobb barátja és Apollo-12-beli társa mondta az avatóbeszédet és furcsa, spirituális élményről számolt be: „Elalvás előtt tegnap éjjel azon gondolkodtam, mit fogok mondani ma. Aztán az éjszaka közepén felébredtem és Pete ott állt az ágyam lábánál és azt mondta, >>ne aggódj Beano, elmondom miről beszélj majd.<<” Bean ekkor felnézett az égre, mint egy médium szeánszkor: „Oké Pete... Legyen... vágjunk bele.” „Pete azt akarja, hogy mindenki érezze a jelenlétét a mai napon, itt közöttünk. És Pete azt mondja, mindig is ő volt a legalacsonyabb űrhajós, de nem akarja, hogy a legkisebb fa legyen az övé. Pete azt szeretné, ha az ő fája különleges lenne – mégpedig ha a legszínesebb fa lenne az övé –, mivel mindig is az volt a mottója: Ha nem vagy elég ügyes, légy legalább színes egyéniség.”
Persze szó nincs arról, hogy Bean megbolondult volna, vagy felcsapott volna valamiféle űrhajós orákulumnak. Később bevallotta, hogy tréfa volt az egész, pont olyan, amilyen tréfák oly jellemzőek voltak Pete Conradra, amilyenekkel oly sokszor tört borsot egykori társai orra alá. És a Johnson Űrközpont vezetői fogékonyak voltak a tréfára, megtalálták a módját, hogyan lehetne eleget tenni a különleges ötletnek. A fákat – az amerikai hagyományoknak megfelelően – minden év karácsonyán fényfüzérekkel díszítik fel. Minden fa fehér izzófüzérekben tündököl. Conrad fája – egyetlenként – viszont piros égőkkel tűnik ki a többi közül. Hát így tiszteleg a NASA saját hősei előtt.
Kapcsolódó cikkek:
Az Igazak: 50 éve mutatták be a világ első űrhajósjelöltjeit (2. rész)
Nyolc nap vagy halál:
40 éve repült a Gemini-5
Hajszálpontos leszállás: 35 éve repült az Apollo-12 (1. rész)
Hajszálpontos leszállás: 35 éve repült az Apollo-12 (2., befejező rész)