Az ESA immár több mint két éve pályán levő „óriás” földmegfigyelő mesterséges holdja, az Envisat segített megfejteni a Chile partjainál hirtelen felbukkanó mélytengeri tintahalak rejtélyét.
Február végén nagy számban lepték el Chile déli partvidékét, a Chiloé-sziget környékét a Csendes-óceán mélyebb területein élő, hatalmas (általában 70-150 cm hosszú, de 3 méteresre is megnövő) tintahalak. A jelenség nem csak tudományos szempontból érdekes. A helyi halászok ugyanis féltik a part menti halkészleteket a falánk betolakodóktól, akik éjszakánként a tengerfelszínre emelkedve, nagy pusztítást tudnak végezni a halállományban.
Miért jelentek meg hirtelen az oda nem illő állatok? A választ a 800 km magasan keringő Envisat fedélzetén levő műszerek segítségével sikerült megtalálni. Ezek egyike a tengerfelszín hőmérsékletét tudja mérni 0,3 °C pontossággal, egy négyzetkilométeres térbeli felbontással. A másik a vízfelszín színét határozza meg. A kétféle adat kombinációja alapján a chilei kutatók azt vizsgálják, hogy előre lehet-e jelezni a – sokszor mérgező hatású – tengeri algák hirtelen felszaporodását.
A tintahalak ügyében kiderült, hogy váratlan megjelenésük egybeesett egy szokatlan természeti jelenséggel. A kontinentális partok mentén jellemzők a tápanyagokban gazdag, kissé hűvösebb vizet szállító, felfelé irányuló áramlások. Ezek amiatt jönnek létre, hogy az uralkodó széljárás a melegebb felszíni vizeket „elfújja”. Február utolsó hetében azonban a megszokott áramlás elmaradt. A tintahalakat – amelyek a víz hőmérsékletének és sótartalmának változása alapján keresik táplálékukat -– ez megzavarta, emiatt keveredtek rossz helyre. Az Envisat adatai alapján a jövőben hasonló eseményeket talán előre meg is lehet majd jósolni.
Kapcsolódó cikkek:
Envisat: Egy éve az emberiség szolgálatában
Kapcsolódó linkek:
Az eredeti beszámoló az ESA honlapján