A New Horizons mérései számtalan meglepetést hoztak. Alan Stern, a projekt vezető kutatója kiválasztotta a számára tíz legmeglepőbbet.
A NASA New Horizons űrszondája július 14-én repült el a Plútó mellett. A tömörített mérési adatok Földre küldése mostanában fejeződik be. Ezután tömörítetlenül is lesugározzák az összes adatot, ami még egy évig is eltart. Közben a New Horizons már úton van következő célpontja, a 2014 MU69 Kuiper-égitest felé. Alan Stern (Southwest Research Institute, SwRI), a New Horizons vezető kutatója a Sky and Telescope honlapján közreadja szubjektív véleményét arról, melyek jelentik számára a tíz legnagyobb meglepetést. Hangsúlyozza, hogy a sorrend nem tükrözi a „meglepetésfaktort”. Mi Stern cikke sorrendjében adjuk közre a felfedezéseket – az első ötöt most, a következő ötöt pedig a második részben. (Akit érdekel, a hivatkozott cikk végén szavazhat, hogy számára melyik volt a legmeglepőbb újdonság.)
Nincs több hold
A Plútónak öt holdját ismerjük, a Charont 1979-ben földi felvételeken fedezték fel, a többi négyet 2005-ben, illetve 2011–12-ben a Hubble-űrtávcsővel. A New Horizons közeli felvételein 20–30-szor jobb érzékenységgel vizsgálta a Plútó környezetét, ahol további holdak lehetnének, de nem talált továbbiakat.
A Plútó holdjai méretarányosan: az 1212 km átmérőjű Charon és a négy „kicsi”. A New Horizons már az 1 km körüli átmérőjű holdakat is észrevette volna – ha lennének. De nincsenek... (Kép: NASA / JHU APL / SwRI)
A Plútó nagyobb az Erisnél
Korábban a Plútó átmérőjét 2033–2400 km közöttinek becsülték, de egyesek csak 2280 km-nek mérték. A New Horizons mérése szerint a Plútó átmérője 2374 ± 6 km. Ezzel szemben az Eris a legújabb mérések szerint 2326 ± 12 km átmérőjű. Egyértelmű tehát, hogy mégiscsak a Plútó a Kupier-övben a legnagyobb égitest, Stern megfogalmazása szerint „a Kupier-öv királya”. (A sors fintora, hogy éppen az Eris felfedezése és a Plútóénál nagyobbnak vélt átmérője adta meg az egyik kegyelemdöfést a Plútónak, ez volt az egyik indok ún. „törpebolygóvá” minősítése mellett.)
A hegyek magasak (3–4 km)
Nem az a meglepő, hogy a Plútón hegyek vannak, hanem a 3–4 kilométer közötti magasságuk. Összehasonlításképpen Stern a Plútóhoz hasonló nagyságú Tritont említi, ahol a Voyager szonda nem talált ezekhez foghatóan magas hegyeket.
A Plútó hegyei helyenként megdöbbentően magasak, 3–4 km-ig emelkednek, ami az égitest méretéhez képest valóban jelentős magasság. (Kép: NASA / JHU APL / SwRI)
Dűnék, dűnemezők (a ritka légkör ellenére)
Nagy meglepetést okoztak a Plútó több területén is világosan felismerhető dűnék, dűnemezők. Elsősorban azért meglepő a létezésük, mert a Plútó ritka légkörében nem fújhat elég erős szél ahhoz, hogy az a felszíni anyagszemcséket dűnékbe rendezze. Stern arra gyanakszik, hogy esetleg a geológiai múlt egy vagy több időszakában a Plútó légköre a mainál lényegesen sűrűbb lehetett.
Kék ég (a számítások ellenére)
Amint arról portálunkon beszámoltunk, az ellenfényben készült felvételen a Plútó légköre határozottan kékes árnyalatúnak látszik. Bár néhány évvel ezelőtt Sternék kiszámították, hogy a földinél mintegy százezerszer ritkább légkörben nem működhet a földi ég kékségét okozó Rayleigh-szórás, úgy látszik a Plútó erről „nem tud”.
(Folytatjuk!) Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
Kék ég, vörös jég
Még Plútó!
GYORSHÍR: Az első képek nagy felbontással
Már „hazaszólt” a New Horizons
Űrtörténelmi látogatás a Plútónál
Száguldás az ismeretlenbe
Ismerje meg a New Horizons
űrszondát és célpontját!
Amire még Alan Stern sem számított (2. rész)
A 10 legnagyobb meglepetés Alan Stern számára (Sky and Telescope)
Alan Stern cikksorozata a Sky and Telescope honlapján
A Science cikkének összefoglaló ismertetése (Sky and Telescope)
A New Horizons első eredményeiről szóló teljes cikk (Science)
A Plútóról készült, és újabban érkezett felvételek tanúsága szerint a Plútó jellegzetes párarétege kékes árnyalatú, a felszínen helyenként előforduló vízjég viszont vöröses árnyalatban látszik ragyogni.
