Ma magyar idő szerint éjjel 1 óra körül ért véget az ESA tudományos műholdjának repülése. Lakatlan terület fölött lépett a sűrű légkörbe, esett szét és semmisült meg.
Hogy pontosan hol, azt még az Európai Űrügynökség (ESA) szakemberei sem tudják. Annyi valószínű, hogy a pályájának egy északról délre haladó (leszálló) szakaszában történt az eset. Ennek során Szibéria, a Csendes-óceán nyugati része, az Indiai-óceán keleti része és az Antartktisz fölött repült (volna) el. Ahogy arra előzetesen is számítani lehetett, a feltehetően a felszínt is elérő néhány darabja nem okozott személyi sérülést vagy anayagi kárt. A modellszámítások szerint a kb. 1 tonnás műhold tömegének 20-25%-a vészelhette át a légköri fékeződést és felforrósodást. Az űrkutatás 56 éve alatt összesen mintegy 15 ezer tonna ember készítette tárgy tért vissza a világűrből a Földre, de szerencsére még senkinek nem esett bántódása attól, hogy egy űrszemétdarab ráesett volna.
A GOCE (Gravity field and steady-state Ocean Circulation Explorer) műhold 2009 márciusában indult az észak-oroszországi Pleszeckből, egy Rokot hordozórakétával. Feladata a Föld nehézségi erőterének valamint az óceáni áramlásoknak a vizsgálata volt. Ezt nagy sikerrel, a tervezett élettartamát lényegesen meghaladva teljesítette. A nem gravitációs eredetű gyorsulásokat nagy pontossággal mérő gradiométerével és az ezeket kompenzáló ionhajtóműveivel igen alacsony (260 km alatti) pályán dolgozó GOCE októberben kifogyott a hajtóanyagként szolgáló xenonból. Pályamagassága folyamatosan csökkent, mígnem vasárnapról hétfőre virradó éjjel érte el azt a kb. 80 km-es magasságot, ahol a megnövekvő légköri fékeződés miatt megkezdődött szétdarabolódása.
Az ESA szakemberei – némileg meglepő módon – szinte a legutolsó pillanatig kapcsolatban tudtak maradni az űreszközzel, még ha üzemanyag híján irányítani már október vége óta nem is voltak képesek. A GOCE utolsó bejelentkezését november 10-én 23:42-kor (a feltételezett megsemmisülés előtt jó egy órával) regisztrálták az antarktiszi Troll követőállomáson. Ekkor a magassága már csak 120 km volt, alig a világűr határának tekintett 100 km-es magasság (Kármán-vonal) fölött. Ekkor a még mindig üzemképes fedélzeti számítógépének 80 °C, akkumulátorának 84 °C volt az üzemi hőmérséklete. A leesést megelőző napokban a GOCE gyorsulásmérőinek adataiból, valamint a fedélzeti berendezésekre vonatkozó telemetriai adatokból még értékes információhoz jutottak egyrészt a felsőlégkör állapotával, másrészt a berendezések működési paramétereivel kapcsolatban.
A GOCE utolsó óráit követő szakemberek az ESA darmstadti irányító központjában (ESOC). (Kép: ESA)
Kiegészítés! Az ESA hétfő délelőtti friss közlése szerint a GOCE a korábban becsültnél valamivel később, november 11-én 1:16 körül (közép-európai idő) érhette el a 80 km-es felszín feletti magasságot. A darabjai feltehetően a Falkland-szigetek környékén eshettek le, az Atlanti-óceán déli részén.
Kapcsolódó cikkek: Kapcsolódó linkek:
GOCE: eljött a leesés ideje
GOCE: idén tényleg vége
A Föld gravitációs tere – soha nem látott részletességgel
A GOCE és a Moho
Tovább csökkentik a GOCE pályamagasságát
A GOCE „meghallgatta” a japán földrengést
Az EU űrkutatási pályázatai
Végre elindult a GOCE
Űrtechnológia az ásványkutatásban
A GOCE vége (ESA)
GOCE blog (ESA)