Hogyan működik az űrrepülőgép? (1. rész): A STARTELŐKÉSZÍTÉS
(Rovat: A Columbia utolsó útja, Az űrrepülőgép - 2003.02.09 11:27.)

Cikksorozatunkban részletesen bemutatjuk, hogy hogyan zajlik a Space Shuttle rendszer pályára állása és visszatérése, elmeséljük, hogy mit tehet a személyzet az esetleges vészhelyzetekben. Sorozatunk első részében eljutunk egy problémamentes indulásig.

Bevezetés
1986 január 28-án, szinte napra pontosan 17 évvel a Columbia tragédiája elõtt következett be az addigi legsúlyosabb baleset az űrkutatás történetében: a start után 73 másodperccel bekövetkezett robbanásban megsemmisült a Challenger űrrepülőgép, és hétfőnyi személyzete. A baleset nem várt következményekkel járt: két és fél évig szünetelt az űrrepülőgép-program, és több jelentős csillagászati program (Hubble Space Telescope, Galileo, Ulysses, hogy csak a legnagyobbakat említsük) is késéseket szenvedett.
A baleset után az űrrepülőgépek rendszereit több ponton módosították, s ennek eredményeképpen megnövekedett a személyzet túlélésének esélye, arra az esetre, ha valamilyen nem várt esemény következik be. Az egyik legfontosabb módosítás a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták (SRB) illesztéseinek (joint) átdolgozása, mellyel biztosítható, hogy nem ég át újra a tömítés (érdekes módon azonban 1995-ben az Atlantis és a Discovery egy-egy startjánál is találtak átégésre utaló nyomokat)…


Startelőkészítés
Minden indítás a visszaszámlálással kezdődik. Ez általában 3 nappal a tervezett indítási időpont elõtt indul, és az órát többször is megállítják (built-in holds), különféle műveletek (pl. a védőburkolat hátragördítése, a külső hajtóanyagtartály töltése) elvégzésének idejére.

Jól látszik a narancssárga színű folyékony hajtóanyagtartályra boruló "sapka" és az ajóhoz nyúló híd a "fehér szobával" (lásd később), valamint alul a lángterelő alagút.

T-9 perckor (a felszállásig az óra szerint még 9 perc van hátra) történik az utolsó óramegállítás, ez 10 perctől akár 50 percnyi időtartamig is terjedhet. (A Nemzetközi Űrállomáshoz történő indítások során például ilyenkor határozzák meg pontosan az indítás időpontját, az űrállomás aktuális pályaadatainak ellenőrzése nyomán.) A T-9 perces időpontig földi számítógépek hálózata vezérli az eseményeket, ezeket összefoglaló néven a NASA Ground Launch Sequencer-nek (GLS) hívja. A felszállás előtt 9 perccel azonban, amikor a visszaszámlálást újraindítják, már az űrrepülőgépek 4 vezérlő számítógépe (General Purpose Computer, GPC) irányítja a parancsok végrehajtását, de a parancsok indításának szükségét még mindig a GLS jelzi. Ebben a 9 perces időszakban többek között
· elindítják a gép kormányzásához a hidraulikanyomást szolgáltató egységeket (Auxiliary Power Unit - APU),
· a már meglévő hidraulikanyomás segítségével ellenőrzik a rendszer kormányozhatóságát (mind az aerodinamikai kormányfelületeket, mind a főhajtóműveket előre meghatározott program szerint mozgatják),
· elfordítják az űrrepülőgép bejáratától az ún. "fehér szobát",
· repülési nyomás alá helyezik a hidrogén- és oxigéntartályokat, valamint
· elfordítják a külső hajtóanyagtartály tetejérõl a jégképződést megakadályozó "sapkát".

A "fehér szoba" belülről, nagyjából két órával a start előtt, amikor az űrhajósok egyenként felkészülnek a beszállásra.


Az utolsó fél perc
· 31 másodperccel felszállás előtt (T-31) a fedélzeti számítógépek (GPC) veszik át az irányítást (Automatic Launch Sequence), és a földi számítógépektől (GLS) már csak a visszaszámlálás megállítására vonatkozó parancsot fogadják (fogadhatják) el.
· 12 másodperccel a start előtt (T-12) megindítják az indítóasztalra a vízáramot, melynek feladata kettős: egyrészt hűti az indítóállást, másrészt elnyeli a szilárd hajtóanyagú rakéták hajtóművei által okozott lökéshullámot (ami gyakorlatilag nem más, mint egy robbanás).
· 10 másodperccel az indítás előtt (T-10) megjelennek a szikrák az űrrepülőgép főhajtóművei alatt. Ez nem csak a hajtóanyag begyújtását adja az űrrepülőgépnek, hanem elégeti az előzőleg ott lévő gáznemű hidrogént, ezzel is megelőzve a jármű bármilyen sérülését.
· 6,6 másodperccel a start előtt 120 ezredmásodperces időeltolásokkal beindítják az űrrepülőgép három főhajtóművét, amelyeknek 3 másodperc alatt 90 %-os teljesítményt kell elérniük, különben a fedélzeti számítógépek leállítják a startot.
· T-0-kor (azaz a start pillanatában) bekapcsolják a két szilárd hajtóanyagú rakétát, oldják az űrrepülőgépet még a földhöz kötő rögzítő-, adat-, és üzemanyagvezetékeket, és a gép felszáll.

Ledneczki István

Folytatjuk…