A fonalférgek túlélték (2. rész)
(Rovat: A Columbia utolsó útja, Élet a Földön kívül? - 2006.04.19 06:52.)

A szakemberek többféle érdekes következtetést is levontak a Columbia katasztrófáját túlélő fonalférgek rendkívüli esetéből.

Először is kiderült, hogy a világűrből történő, nagy sebességű visszatéréshez és a becsapódás elviseléséhez az élőlényeket szállító tartálynak nem kell különlegesen „bombabiztosnak” lennie. (Egyébként 2004-ben a Genesis amerikai űrszonda kapszulája is viszonylag épségben túlélte a fékezés nélküli becsapódást a talajba.) Űrállomásokról is vissza lehetne küldeni kísérleti anyagokat hasonló, viszonylag egyszerű tartályokban. Másrészt az is kiderült, hogy a robbanást, a sűrű légkörön való átrepülést és a becsapódást magasabb rendű élőlények (állatok!) is túlélhetik. Ez két szempontból is érdekes megfigyelés. Egyrészt figyelmeztet, hogy még azokat az űrszondákat is alaposan sterilizálni kell, amelyek nem sima leszállással, hanem egy idegen égitestre való becsapódással fejezik be pályafutásukat. (Más kérdés, hogy a földi élőlények mennyi ideig maradnának életben egy idegen égitest felszínén.)

De a senki által nem tervezett „túlélési kísérlet” meglepő eredményének legfontosabb következtetése az, hogy különféle élőlények meteorok (kődarabok) belsejében könnyen túlélhetik a légkörön való áthaladást, a hordozó test felizzását és a nagy sebességű becsapódást is. Ez pedig arra utal, hogy lehetséges az élet ilyen formában történő terjedése a bolygók között, vagy legalábbis a hordozó meteor vagy kisbolygó becsapódását túl lehet élni. Arról ez a kísérlet persze nem mond semmit, hogy például a hipotetikus „marsi élőlények” túlélnék-e, amikor egy a Marsba csapódó meteor hatására egy kő belsejében kirepülnek a világűrbe, illetve az ezt követő hosszú, esetleg évmilliókig tartó vándorlást a bolygóközi térben. De ha mindezt sikerült túlélniük, akkor az út befejező szakasza, vagyis a becsapódás a Föld felszínébe, feltehetőleg már nem jelent komoly akadályt.