Kármán-féle örvényutak - űrfelvétel az ELTE műholdvevő állomásáról
(Rovat: A hét képe, Hazai kutatóhelyek és űripar - 2005.02.04 07:42.)

A felvételen a Földközi-tenger déli medencéjében felfedezhetjük a felhők által kirajzolt ún. Kármán-féle örvényutakat. Kréta szigetének három magasabb hegycsúcsa pedig hóval borítottan könnyen felismerhetővé válik, középen a 2456 méter magas Idával.

Az alábbi műholdkép a Terra kvázipoláris műhold MODIS szenzorával készült, 2004. november 23-án.

Az összefonódó, szabályosan fodrozódó gomolyfelhők tipikus megjelenése jelzi, hogy Kármán-féle örvényekkel állunk szemben, melyek az áramlásban fokozatosan leszakadnak egymásról. A kép alapján az uralkodó szélirány csak kevéssel tért el az északi iránytól, ez képezi a kép közepén látható lefűződő felhőzet tengelyét is (bár valójában a képen több, gyengébb ilyen örvényutat vélhetünk felfedezni). Ebben az erős légáramlatban Kréta hegycsúcsai, mint akadályok, maguk mögött kialakították a tipikus mintázatú felhőzetet, vagyis a sziget és a hegycsúcsai által keltett hullám még 300-400 kilométerrel távolabb is megfigyelhető.

Kármán Tódor (1881-1963) magyar származású, világhírű fizikus-matematikus mérnök alkotta meg az áramló gázba vagy folyadékba helyezett testek mögött kialakuló örvénysor elméletét. Ezt a jelenséget a tudomány Kármán-féle örvénysornak (Karman vortex) nevezi (lásd az alsó, kisebbik, kísérleti ábrán). Ennek az a lényege, hogy a megfelelő sebességű áramlásba helyezett test mögött ritmikusan, egyszer balra, egyszer jobbra válik le egy örvény. A jelenségnek számos gyakorlati alkalmazása van a repülésben, az űrhajózásban és általában a mérnöki tudományokban is.

Kern Anikó – Timár Gábor (ELTE)