A Tarantói-öböl – Űrfelvétel az ELTE műholdvevő állomásáról
(Rovat: A hét képe, Hazai kutatóhelyek és űripar , ELTE műholdvevő állomás - 2005.05.02 20:40.)

Olaszország déli részét, a Tarantói-öblöt és térségét, illetve az olasz csizma „sarkát” mutatja e heti műholdfelvételünk. A valódi színes képet április 28-án, csütörtökön rögzítette a Terra műhold MODIS-rendszere.

A Tarantói-öböl a Földközi-tengernek az olasz csizma „orra” és „sarka” közé eső öblözete. A névadó várost, Tarantót az öböl északi (a képen felső) csücskének keleti oldalán találjuk, jellegzetes öbleivel, amelyek miatt a kikötő éppen ott települt. Az olasz haditengerészet fontos bázisa 1940-ben került a hadtörténet fontos helyszínei közé: a kikötőben álló flottát angol anyahajóról felszálló torpedóvető repülők pusztították el, ezzel mintegy előrevetítve az egy évvel későbbi Pearl Harbor-i eseményeket.

A képen felül az Adria látszik, amelyet a Földközi-tenger többi részétől az Otrantói-szoros választ el. A szoros névadója a „csizmasarok”, a Salentina-félsziget legkeletebbi pontján levő kisváros. Fontos kikötő még Brindisi (az adriai parton, Tarantóval azonos szélességen, egy kis öböl mellett), ill. északabbra Bari is. A Salentinán érdemes megfigyelni, milyen jól látszik a településhálózat a műholdfelvételen, a kisvárosok világosbarna foltként jelennek meg a helyenként sötétbarna, helyenként zöld háttéren.

A kép délnyugati szélén a Tirrén-tenger látható, a keleti partján Calabria félszigetével és hegyeivel. Ahol a Tirrén-tenger és a Tarantói-öböl a legközelebb van, ott találjuk a 2200 méter magas Pollino hegységet. Bár helyenként még lehetnek rajta hófoltok, világos színét a sziklák adják, hasonlóan a délebbi La Sila hegyvidékhez. Az öböl nyugati oldalán e hegyekből számos torrensvölgy éri el a tengert; jellegzetes világos színüket a ritkán lezúduló ár által hozott közettörmelék adja, az év nagy részében azonban itt nem, vagy csak alig csörgedezik valamennyi víz.

Timár Gábor – Kern Anikó (ELTE)