Bolygónk az űrből (5) – Növényborítottság
(Rovat: A hét képe, Környezetünk védelme - 2009.01.25 09:00.)

A globális növényborítás folyamatos műholdas megfigyelése lehetővé teszi a környezeti változások és az emberi tevékenység megfigyelését is.

A növények fotoszintézise során szén-dioxid kötődik meg a levegőből. Ezért a vegetáció változásának megfigyelése a szén globális körforgásáról is információt nyújt. A műholdas méréseken alapuló növényborítottsági térképeket általában a mezőgazdaságban, az erdőgazdálkodásban is hasznosítják.

Az itt bemutatott, nem túl nagy felbontású, viszont az egész Földre kiterjedő képeket a NASA Terra földmegfigyelő műholdjának MODIS műszerével állították elő. A havi átlagban mért növényborítás mértékét a vegetációs index jelzi. Ebben a mérőszámban számos tényezőt igyekeznek figyelembe venni: a növények számát és fajtáit, a levélfelület nagyságát, a növényzet egészségi állapotát. Ahol dús lombú, gyorsan fejlődő növényzet a jellemző, ott az index értéke nagy (a képeken sötétzöld színnel jelölve). Ahol gyér a növényzet, ott a térképen barnás színt látunk. Az adathiányos területek szürkék.

Globális növénytérkép négy hónapból, négy különböző évszakból (2007. december, 2008. március, június és szeptember; képek: NASA)

A legszembetűnőbb globális mintázat az Egyenlítő környéki zöld sáv. Itt a hőmérséklet, a napsütés és a csapadék kedvez a dús növényzet fejlődésének. A Föld nagy sivatagainak helyén természetesen hiába keresnénk magas vegetációs indexeket. Az Egyenlítő és a sarkvidékek között jól megfigyelhető a növényborítás évszakos változása.