Késő tavaszi algaörvények az óceánban
(Rovat: A hét képe - 2009.06.14 09:00.)

A Csendes-óceán északnyugati részén, a japán Hokkaido mellett szép mintákat örökítettek meg űrfelvételen.

A képen ábrázolt területen találkozik az északról, a sarkvidék irányából érkező hideg tengeráramlat (Oja-shio) és a délről érkező meleg Kuro-shio-áramlat. A felvétel bal felső sarkában Japán északi szigetének, Hokkaidónak a csücske (pontosabban az Erimo-fok) is látható.

(Kép: NASA / Norman Kuring, MODIS Ocean Color Team)

A felvétel, amelynek egy részletét alul nagyítva is megmutatjuk, a NASA Aqua műholdjának MODIS érzékelőjével készült, 2009. május 21-én. A két tengeráramlás kölcsönhatása, keveredése a vízben levő fitoplankton fejődésére is hatással van, ennek nyomait látjuk a színes alakzatokban. A fitoplankton apró, mikroszkopikus növényi részecskékből áll, a tengeri tápláléklánc alapját képezi.

A sarkvidéki eredetű víz hidegebb, sűrűbb, nagyobb sótartalmú, mint a délről érkező, szubtrópusi víztömeg. Találkozásukkor örvények képződnek. A felszínen a fitoplankton burjánzása az örvények határain kezdődik meg, s a nagy tömegben jelen levő anyag nyomjelzőként rajzolja ki a víz mozgását. A változatos színek más-más típusú fitoplanktontól származnak, amelyek eltérő mennyiségben tartalmaznak klorofillt és más színezőanyagokat, amelyekkel a napfény energiáját hasznosítják. (Hokkaido partjainak közvetlen közelében az alakzatok inkább a felkavart üledéktől származnak.)

A tavaszi algavirágzási időszakban a felszíni vizek bőségesen tartalmaznak tápanyagokat. A növényi élet szempontjából a víz egész télen át nyugalomban volt. A tavasszal gyorsan elszaporodó fitoplankton egy idő után kimeríti a táplálékul szolgáló ásványi anyagok készleteit, a virágzás abbamarad. Kivétel ez alól az örvények környezete, ahol nem csak a felszíni víz kavarog, de a mélyebb rétegekből is áramlanak fel víztömegek. Így ezeken a helyeken nem csak a szezon elején, hanem később is tapasztalható a fitoplankton burjánzása.

A kép bal alsó sarkában a világosabb szín a vízen tükröződő, és a műhold detektorába jutó napsugárzásnak köszönhető. A jobb felső részen végighúzódó ködösség valószínűleg a Mongóliában és Oroszországban égő erdőtüzek füstjéből származik.