Szojuz Kourouban: kulcsátadás
(Rovat: A hét képe, Orosz hordozórakéták , Európa igáslovai a világűrben - 2011.05.09 08:15.)

A sikeresen lezajlott „jelmezes főpróba” után most már tényleg hamarosan indulhat az első Szojuz rakéta Francia Guyanából.

Az ESA illetékesei a napokban ünnepélyesen átadták az új starthely jelképes kulcsait az indításokat lebonyolító Arianespace vállalat képviselőinek. A folyamat – amelyet az Űrvilágon is nyomon követtünk, ld. régebbi cikkeinket a lap alján – nem volt mentes a késésektől. A lényeg, hogy az idei év második felében most már valóban megtörténhet a Szojuz bemutatkozó startja a dél-amerikai indítóhelyről.

A május 7-én lezajlott ünnepség Kourouban. A háttérben a Szojuzok elkészült startállása. Elöl az illusztris résztvevők: balról jobbra Jean-Jacques Dordain (ESA főigazgató), Vlagyimir Popovkin (a Roszkoszmosz frissen kinevezett új vezetője), Jean-Yves Le Gall (az Arianespace elnök-vezérigazgatója), Yannick d’Escatha (a CNES elnöke) és Viktor Nyikolajev (a Starsem egyik igazgatója). (Kép: ESA / S. Corvaja)

Az elmúlt hónapokat az építkezés fővállalkozója, a Francia Űrügynökség (CNES), valamint az Európai Űrügynökség (ESA) és az orosz partnerek szakemberei ellenőrzésekkel töltötték. Ezek csúcspontja volt az a szimulált start, amelynek során lényegében minden megtörtént, ami egy igazi rakétaindításkor, csak éppen az üzemanyaggal való feltöltés és maga a start nem. Ezzel vizsgáztak az alrendszerek, az eljárások, valamint a munkában részt vevő dolgozók is. A kampány április 29-én kezdődött és május 5-én ért véget.

Az orosz gyártmányú Szojuz hordozórakéták meghonosítása a francia guyanai Kourou űrközpontban hét ESA tagállam közös kezdeményezése volt. Az ötlet mind az orosz, mind az európai fél számára haszonnal kecsegtet. Az oroszok több hordozórakétát tudnak értékesíteni, az európaiak pedig a kipróbált eszköz adaptálásával megspórolták egy hasonló kategóriájú hordozórakéta kifejlesztését. Az Egyenlítőhöz közeli helyszín azt is jelenti, hogy a Szojuz számára új piacok nyílnak meg, a Föld nagyobb kerületi sebességének „rásegítése” révén nagyobb tömegű, illetve az Egyenlítő síkjához viszonyítva kisebb pályahajlású műholdakkal is megbirkózik.

Az április 29-én indult főpróba során az egyik Szojuz rakétát 600 m hosszú vasúti pályán kiszállították a szerelőcsarnokból az indítóállásra, majd felállították függőleges helyzetbe. A mobil szerelőállvány segítségével a rakéta csúcsára felhelyezték a Fregat végfokozatot és az orrkúpot is. A gyakorlat végén a szimulált visszaszámlálást még egy feltételezett hiba miatt meg is szakították, hogy az ilyenkor szokásos teendőket is begyakorolhassák. (Képek: ESA / S. Corvaja – teljes képgaléria itt)

A Szojuzok indítóállásának építését már 2005-től földmunkákkal készítették elő, de maga az építkezés 2007 februárjában indult. Orosz szakértők egy nagyobb csoportja 2008 közepén érkezett a helyszínre, hogy többek közt magát az indítóállást, a mobil kiszolgáló tornyot és az üzemanyag feltöltésére használatos rendszereket elkészítsék. Az első két rakétatest tengeri úton, 2009 novemberében érkezett meg Oroszországból, összeszerelésüket egy vadonatúj épületben kezdték meg. Az indítóállás majdnem azonos a Kazahsztánban és Oroszországban meglevő hasonló létesítményekkel, vannak azonban lényeges különbségek is. A leglátványosabb a 45 méter magas mobil szerelőállvány, ahol a rakéta és a felbocsátásra váró űreszközök integrálását végzik majd. A többi Szojuz starthelyen az összeszerelést a csarnokban, vízszintes állapotban hajtják végre.

A Szojuz kapacitása szépen illeszkedik a nagy teljesítményű európai Ariane-5 és a bemutatkozás előtt álló kis Vega hordozórakétákéi közé. Így az Arianespace a műholdindítási piac teljes skáláját le tudja fedni ajánlataival. A Szojuz rakéták elkészült indítóhelyében az az izgalmas lehetőség is benne rejlik, hogy némi továbbfejlesztéssel akár embert szállító Szojuz űrhajók felbocsátására is alkalmassá tehető a jövőben.