A Csendes-óceán közepe felé tart a törmelékáradat
(Rovat: A hét képe - 2012.04.08 08:15.)

Amikor 2011 márciusában a hatalmas japán földrengést követő szökőár elérte a szigeteket, a becslések szerint 5 millió tonna törmelék került az óceánba. Ezek egy jelentős része az áramlások hátán már félúton lehet Észak-Amerika felé.

A tohokui földrengés után a japán partokat elért cunami a civilizáció sok-sok darabját, és sajnos embereket is elragadott. A víz által a Csendes-óceánba sodort mintegy 5 millió tonnányi tömeg 70%-a lesüllyedt a tengerfenékre, de a fennmaradó másfél millió tonna a felszínen vagy annak közelében úszva maradt. Több mint egy évvel a katasztrófa után a törmelék még mindig sodródik a tengeráramlatokkal. Azt ugyanakkor nehéz megállapítani, hogy pontosan milyen területi eloszlásban, és éppen hol jár. Ennek megbecslésére készítettek nemrég egy olyan számítást, ami műholdas távérzékeléssel nyert szélsebesség- és tengermagasság-adatok, valamint helyszíni bójás mérések alapján, a felszíni tengeráramlatok irányának és erősségének figyelembe vételével megjósolja a szemét útját.

A tengeráramlásokat elemző SCUD (Surface Currents from Diagnostic) modell egy „pillanatképe” a japán cunami után a Csendes-óceánba került törmelék mostani eloszlásáról. A narancssárga és piros foltok olyan területeket mutatnak, ahol a legnagyobb az úszó szemét előfordulásának valószínűsége. A szemétmező kiterjedése kb. 5000 km × 2000 km-es. A kép a 2012. április 3-ára érvényes modellszámítások eredményét ábrázolja. A különböző napokra készült térképek sorozatát mutató – eltérő színárnylatokat használó – animáció alább megtekinthető. (Kép: NASA EO / J. Allen, modell: International Pacific Research Center, University of Hawaii / N. Maximenko, J. Hafner)

A számításokhoz közel 700 ezer, Japán északkeleti partjaitól elindított „próbatestet” alkalmaztak, amelyek mozgását 2011. március 11. után naponta modellezték. Ezek kezdeti eloszlását a népsűrűség és az ipari fejlettség alapján határozták meg, ami a feltételezések szerint jól leképezi az adott helyen keletkezett törmelék mennyiségét. A kutatók gyűjtik a törmelék felbukkanásáról szóló beszámolókat is, ezek alapján a modell eddig jól bevált. A feltételezések szerint a tengeren úszó szemét egy része egy-két éven belül elérhet Észak-Amerika nyugati partvidékére. A legnagyobb tömeg azonban ott ragadhat óceán közepén, csatlakozva a már meglevő óriási úszó szemétmezőhöz. Ezt az Észak-Csendes-óceáni köráramlás tartja egyben.

Korábban már érkeztek jelentések Hawaii, sőt az USA Washington állama környékéről is, amelyek a tavalyi japán cunami felbukkanó maradványairól szólnak. Nemrég a hazai hírekben is szerepelt egy gazdátlanul sodródó, elszabadult japán halászhajó, amely március végére már megközelítette a kanadai partokat. Ezek az úszó tárgyak azonban meglehetősen nagyok, magasan kiemelkednek a vízből, így mozgásukra nem csak a modellben figyelembe vett felszíni tengeráramlások, de a szél is jelentős befolyással van.

Az először Kanada partjainál megjelent, majd Alaszka felé sodródó 50 m hosszú „szellemhajót” az amerikai parti őrség a héten elsüllyesztette, hogy ne veszélyeztesse a tengeri forgalmat. (Kép: AFP)